Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Győri kir. ítélőtábla. 385 s ez a követelés az egyenes adósnak a nagylengyeli 42. számú tjkvben A. 48. hrszám alatt felvett ingatlanára G. 3. sorsz. alatt, valamint az alpereseknek a nagylengyeli 256., 306., 590., 610. és a kökényesmindszenti 105. tjkvekben felvett ingatlanaira zálogjogilag bekebeleztetett. A nagylengyeli 42. sz. tjkvben 48. hrszám alatt felvett ingatlan 1911. évi október hó 6-ik napján elárvereztetvén, a Nova és Vidéke takarékpénztár r.-L, mint később következő jelzálogos hitelező a G. 3. sorsz. a. bekebelezett követelést magához váltotta, de a sorrendi tárgyaláskor ezt a követelést, a mely a befolyt 1222 K vételárból teljes összegében kikerült volna, nem soroztatta. Meg van továbbá állapítva, hogy a magához váltott követelést Nova és Vidéke takarékpénztár engedmény útján a felperesre ruházta át, a végrehajtást szenvedő egyenes adósnak pedig az árverés után vagyona nem maradt. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint a hitelező az egyenes adóstársi viszonyból származó azt a jogát, hogy követelését bármelyik adóstól egészen behajthatja s hogy az egyik vagy másik adóstárs ellen fennálló zálogjogról tetszése szerint lemondhat, korlátlanul csak akkor gyakorolhatja, ha az 1881 : LX. t. cz. 190. §-ának esete fenn nem forog, a 190. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés szerint azonban abban az esetben, ha a jelzálogos követelés egyidejűleg árverés alá nem került más ingatlant is terhel, a követelés az elárverezett ingatlan vételárából a hitelező kívánsága szerint egészben vagy részben elégítendő ki. Ebből következik, hogy a hitelezőnek nem áll jogában követelésének az elárverezett ingatlan vételárából leendő kielégítéséről lemondani, hanem kötelessége, hogy követelésének legalább is aránylagos részét az elárverezett ingatlan vételárából elégítse ki, mert ha ezt nem tenné, az az egyetemlegesen kötelezett fél, a kinek ingatlana még el nem árvereztetett, kedvezőtlenebb helyzetbe jutna, mintha az ő ingatlana is adóstársának ingatlanával egyidejűleg került volna árverés alá, a mely esetben az 1881. évi LX. t.-cz. 190. §-ának második bekezdése szerint a követeléseknek kielégítése az árverési vételárakból aránylagos megosztás mellett történik. Felperes jogelődje tehát köteles lett volna a nagylengyeli 42. sz. tjkvben 48. hrsz. alatt felvett ingatlan vételárából a nagylengyeli hitelszóvetkezettől megszerzett követelésének azt a részét érvényesíteni, a mely az elárverezett ingatlan vételára és az alTérfi : Ítélőtáblai határozatok. XVII. 25