Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

570 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. bíróságnak ez az álláspontja leves. Az optkv. 443. §-a szerint az ingatlan dolog tulajdonával csak a nyilvánkönyvbe bejegyzett, rajtok fekvő terhek mennek át az új tulajdonosra; az előbbi tulajdonos elleni más követelések és igények rendszerint (rosszhiszemű jogszerzés esetétől eltekintve) az új szerzőre át nem szállanak. A nem vitás tényállás, valamint a kristyori 4. sz. telekkönyv hiteles másolatának tanúsítása szerint a felperes jogelődei (T. Á. és N.) javára B) 7. és 8. sorszám alatt az épülettulajdonosi és földhaszonélvezeti tulajdonjog 2/a részben és minden korlátozás, feltétel nélkül van bekebelezve s a telekkönyvben az, hogy D. V.-t az ingatlanon emelt házra nézve az emiitett egyezség alapján T. Á.-mal és N.-éval szemben életfogytiglani haszonélvezeti jog illetné, kitüntetve nincs. A B) 95. sorszám alatti bejegyzés szerint pedig felperes T. Á.-nak és N.-nak ezen telekkönyvi jogát szerezte meg. Ennek folytán, — ha való is az, hogy T. Á. és N. az 1883. évi június hó 8-án kelt «Egyezség» értelmében D. V.-nének az ingatlanon építendő ház lakhatására az életfogytiglani jogot biztosították, — minthogy D. V.-nak ezen igénye a felperes jogszerzése idejében telekkönyvileg biztosítva (teherként kitüntetve) nem volt: D. V.-nak ez az igénye csakis az «Egyezséget* megkötött személyekkel (ezek között a felperes jogelődeivel) szemben fennálló oly kötelmi jogi igényt képez, a mely felperesre, mint jóhiszeműnek vélelmezendő új telekkönyvi jogszerzőre át nem szállott, a mely felperest a telekkönyv szerinti tartalmú jogának (tehát 2/s részbeni épülettulajdonosi és földhaszonélvezői jognak) gyakorlatában nem akadályozhatja. Az 1909. Sp. I. 743 9. számú jegyzőkönyv tartalma szerint az alperesek állították ugyan azt, hogy felperesnek a telekkönyvi jogszerzés idejében tudomása volt arról, hogy D. V. az ingatlanra vonatkozó építési jogot és a szóban forgó haszonélvezeti jogot egyezségileg megszerezte s hogy ennek folytán felperes rosszhiszemű telekkönyvi jogszerző ; de a felebbezési bíróság ebben az irányban tényállást nem állapított meg. Az ügy jelen állásában tehát a kereset időelőttiségéről általában nem lehet szó. De ettől el is tekintve, ha a felperes rosszhiszeműsége az említett irányban esetleg megállapítható lesz, a kereset ez esetben sem lesz egészen időelőtti, mert felperes nemcsak az épületre vonatkozó közös tulajdonjognak, hanem a földhaszonélvezetre vonatkozó vagyonközösségnek a megszüntetését is