Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 545 az, hogy e marasztalásnak jogi alapja az első esetben az ideiglenes oltalomban részesülő puszta tényleges birtoklás, a második esetben a valóságos jog; felperesek pedig azt, hogy alperes a vízhordás gyakorlásának tűrésére köteleztessék, vitatott szolgalmi joguk és nem puszta tényleges birtoklás alapján kérték. Ennek következtében a felebbezési biróság az által, hogy pert, mint sommás birtokpert vette elbírálás alá, az ügy eldöntésére kiható lényeges eljárási szabályt sértett, mert a per a szolgalmi jog érvényesítésére irányuló (a sommás birtokpertől -alap és jogi hatás tekintetében lényegesen eltérő természetű) jogper lévén, felpereseknek kifejezett felebbezési kérelmére való tekintettel is, mint ilyen per lett volna a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai között tárgyalandó (S. E. 155. §.) és a keresettel érvényesített ^szolgalmi jog» felett határozat hozandó és pedig elsősorban abban a kérdésben, hogy a keresetben felvett jogalapon megilleti-e felpereseket a vitatott szolgalmi jog, vagy sem; másodsorban az esetben, ha felperesek szolgalmi joga megállapítható lesz, abban a kérdésben, hogy annak megállapító terjedelmére (körére) tekintettel, minek teljesítésére, illetve tűrésére kell alperest, az adott körülményekhez képest kötelezni a végből, hogy felperesek szolgalmi jogukat megfelelően gyakorolhassák. 681. A kielégítési alap elvonása czéljából rosszhiszeműen átruházott és elfogadott vagyonból a megkárosított hitelező kielégítést követelhet. (1912 okt. 22. G. 292. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Ebben a perben már jogerős Ítélettel el van döntve, hogy B. J. elsőrendű alperes, mint az 1908 február 8-án született Sándor nevű gyermek természetes atyja köteles a felperesnek 1908 február 8-tól a gyermek 12 éves életkora betöltéséig havi 12 K gyermektartási díjat fizetni. Nem vitás, hogy a nevezett elsőrendű alperes a m.-nagycsáni 220. és 296. számú telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlan vagyorát 1908 január 9-én, tehát a gyermek születése előtt egy hóval kelt adásvételi szerződéssel B. Á. másodrendű alperesre ruházta át, a ki neki testvére s a kinek javára a tulajdonjog telekkönyvileg át Térfi ; ítélőtáblai határozatok. XVII. 35