Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kassai kir. ítélőtábla. 537 csak természetben követelhető tőle s a végrehajtási novella 2. §-a 15. és 17. pontja értelmében külön-külön veendő mentességben részesül és különben is a természetbeni szolgáltatás a gazdaságból került ki, ennek pénzbeli átváltoztatásával tehát a foglalás által rosszabb helyzetbe kerülne, mini az azelőtt volt. Ezeket a panaszokat a kir. Ítélőtábla alaptalanoknak találta, mert az 1(J08 : XLI. t.-cz. 11. §-a az itt közelebbről megjelölt alkalmazottakra nézve, a kik közé a végrehajtást szenvedett is mint irodatiszt tartozik, a végrehajtás alóli mentesség mérvének meg-' határozásánál alapul a fizetésen kívül a bármely más czímen él rezeit tényleges szolgáltatási járandóságot is kifejezetten megjelöli; a felebbezési bíróság tehát jogszabályt nem sértett, sőt a most említett jogszabály értelmében iárt el akként, hogy a fizetést és egyéb járandóság egyenértékét összeadva, az 1908 : XLI. t.-cz. 11. és 14. §-ának megfelelően a végrehajtás alá vonható javadalmazás összegét megállapította, nem állhatott ennek útjában az a körülmény, hogy a természetben kiszolgáltatás a gazdaságból történik és e miatt könnyebben elviselhető terhet ró a szolgálatadóra mint a készpénzfizetés, miután a végrehajtató a természetbeni szolgáltatást nem tartozik igénybe venni, hanem joga van követelni a készpénzegyenértéket, a mi a szolgálatadóra nem sérelmes; hasonlóképpen nem lehetett akadály az a körülmény sem, hogy a végrehajtást szenvedett perben nem áll, mert a fennforgó kérdés érdemi elbírálása a perben álló felek jogviszonyát érinti közvetlenül, ezek perbenállása tehát elegendő. Nem ütközik eljárási szabályba a felebbezési bíróságnak az az eljárása sem, hogy a természetbeni javadalmazás egyenértékét szakértő meghallgatása nélkül bírói mérlegelés útján állapította meg, mert azt a kérdést, hogy a természetbeni javadalmazásnak mily érték felel meg, a bíróság a S. E. 05. §-a értelmében az összes körülmények figyelembevételével legjobb belátása szerint állapítja meg és ebbeli döntése felülvizsgálattal sikeresen meg nem támadható, miután ezt megokolta s okfejtése a közismert tényekkel nem ellenkezik. (1913 jun. 17. G. 205. sz. a.; 677. A felebbezési bíróság a felperes jogelődének vallomása alapján megállapította, hogy az alperesek ama 300 K beszámítását érvényesítik, mely 300 K-át dr. B. K. és az alperesek között a