Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kassai kir. Ítélőtábla. 515 segítségül álljon s azalatt a szél ama fát épen abban az irányban, a merre alperes is társainak segítségére ment, ledöntötte, vétkes gondatlanságot meg nem állapit, úgyszintén az sem, hogy társait nem figyelmeztette, mert azt, hogy a fát aláfűrészeli, társai, s így felperes is tudták, látták, épen ily munka végzésére mentek az erdőbe, hogy pedig a szél oly erővel fog fújni, hogy a csupán félig aláfűrészelt fát eldönteni képes lesz s abból ilymérvű veszély származik, azt alperes csakúgy, mint társai előre nem látták, ily veszély elhárítására egyformán nem gondoltak; már pedig jogszabály, hogy szerződésen kívül kártérítésre csak az a ézemély kötelezhető, a, ki a kárt valamely szándékos cselekedettel vagy gondatlanságával idézte elő; a mennyiben azonban a megállapított tényállás mellett az alperes terhére szándékosság vagy gondatlanság meg nem állapítható, így nincs alap a szándékos vagy a vétkes mulasztás jogszerű megállapítására, e nélkül pedig kártérítési kötelezettség s illetve jogos kártérítési követelés fennállásáról szó sem lehet. (1913 márcz. 12. G. 19. sz. a.) 646. Az alperes a félperesnek feslettségét azzal a nem vitás ténynyel kívánja igazolni, hogy felperes vele egy III, osztályú vasúti kocsiban is nemileg közösült, ez a körülmény az adott esetben ily következtetésre alkalmatlan. Ugyanis a kérdéses ese tet megelőzően a telek több mint féléven át szerelmi viszonyt folytattak és alperesnek, mint vasúti alkalmazottnak módjában állott a vasúti fülke zavartalan használatát kieszközöni, vagyis a felperes azzal, hogy alperessel a jelzett helyen is nemileg érintkezett, nem tanúsított oly szemérmetlen sértő viselkedést, mely a feslettség fogalmát kimerítené. De nincs alapja ama további panasznak sem, hogy az alperes nőtartási kötelezettsége helytelenül, illetve a perben szolgáltatott bizonyítékok ellenére állapíttatott meg. Ugyanis alperes elismerte azt, hogy felperest a házasság megkötése után azonnal elhagyta, annak daczára, hogy neje őt követni kivánta és vele a házaséletet megkezdeni, illetve folytatni akarta, az sem vitás, hogy a felperes az alperest az életközösség megkezdésére eredménytelenül felhívta és az alperes sem a neje, sem a házasság előtt született gyermeke tartásáról nem gondoskodott, sőt a felperes ellen válópert indított, mely körülmények kizárják annak lehetőségét, hogy az ilykép 33*