Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Győri kir. Ítélőtábla. 387 abban használt szavak közönséges értelméből, a szófűzésből és a mondatszerkezetből kell kiindulni, s különösen irányadó ez a szabály akkor, ha a végrendelkező önmaga foglalta irásba azt a végrendeletet, a mely magyarázatot igényel. Néhai G. B.-nak Budapesten 1908. évi január hó 15-én kelt, sajátkezűleg irt és aláirt végrendelete a kereseti követelés alapját tevő részében, vagyis a 8-ik pontban szórói-szóra a következőket tartalmazza: «A halálom idején szolgálatomban levő inasnak a folytatólagosan nálam töltött minden év után 100 (egyszáz) koronát hagyok. A megkezdett év betöltöttnek tekintendő. A mennyiben utolsó betegségemben más szolgaszemélyzet is lett volna személyem körül vagy inasomra különlegesen terhes szolgálat jutott volna ki s ő ezt híven teljesítette: kérem, hogy ez is megfelelő tekintetbe vételre méltattassák. Hasonló irányban ajánlom az igmándi háztartásomat illetőleg, a gazdasszonyt s kertészt D. öcsém, illetve örökösei figyelmébe.» A végrendelet 8-ik pontjának ebből a szövegéből, tekintettel a mondatszerkezetre is, kétségtelenül megállapítható, hogy a végrendelkező a halálakor szolgálatában levő inasának a folytatólagosan nála töltött minden szolgálati év után 100 K-t hagyott, azaz meghatározott összegű hagyományt juttatott. Kiderül továbbá a végrendelet e pontjából az is, hogy a végrendelkező az ő inasát abban az esetben, ha arra az ő betegségében különlegesen terhes szolgálat hárulna s ő ezt hiven teljesítette, továbbá a menynyiben az ő utolsó betegségében más szolgaszemélyzet is lett volna személye körül, ezeket is örököseinek megfelelő tekintetbevételre ajánlotta, a nélkül azonban, hogy ez utóbbiaknak meghatározott összeget hagyományozott, vagy őket úgy mint az inast, szolgálati éveik után külön hagyományba részeltette volna. Végül megállapítható a 8-ik pont utolsó bekezdéséből, hogy hasonló irányban ajánlotta figyelmébe G. D.-nek, esetleg örököseinek az igmándi háztartását illetően gazdasszonyát és a kertészt, a jelen perbeli felperest is. Tekintettel tehát arra, hogy a végTendelkező a 8. pont első bekezdésében az inasnak összegszerűleg is meghatározott hagyományt rendelt, ezt az intézkedést azonban a második bekezdésben említett szolgaszemélyzetre kifejezetten nem terjesztette ki « viszont a második bekezdésben a szolgaszemélyzeten kívül ina25*