Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 91 mert alperes maga előadta, hogy az ajánlat tételénél őt az a szempont vezette, hogy felperest, kinek jogtalan elbocsátás esetén a munkaképtelenség igazolása nélkül is joga nyilik a nyugdíjaztatáshoz, annak az igénynek érvényesítésétől elüsse. Ily körülmények közt tehát az ajánlat elfogadása joglemondással járt volna s ezért ezt felperes joghátrány nélkül utasíthatta vissza. A K. T. 56. §-ára alapított támadás pedig azért nem jöhet figyelembe, mert az idézett szakasz rendelkezései arra az esetre vonatkoznak, ha a segéd csak ideiglenesen gátolva van szolgálata teljesítésében, de a szerződés azért hatályban áll; ellenben jogtalan elbocsátás esetére a szóban forgó törvényes intézkedések nem alkalmazhatók, hanem az ipartörvény vonatkozó rendelkezései irányadók. Csak jogos elbocsátás esetében az ipartörvény 94. §-ának e) és f) pontjai alapján elbocsátott segéd kárpótlási igényének megállapításánál lehetne a K. T. 56. §-ának rendelkezéseit az ipartörvény 94. §. utolsó bekezdése értelmében mérvadónak elfogadni. Azonban jogos elbocsátásról a peres esetben a a kifejtetteknél fogva s azért sem lehet szó, mert oly segéd — mint leiperes — kinek munkaképtelenség esetén nyugdíjra van igénye, betegség czímén a szolgálatból el nem bocsátható, tehát az ipartörvény 94. §. f) pontjában említett betegségek alapján sem volna helye a fennforgó esetben az azonnali elbocsátásnak. Alaptalan ennélfogva az az ellenmondás is, hogy alperes a megtámadott döntés értelmében rosszabb helyzetbe jön, mintha a felperest — betegségéről tudva — e czímen bocsátotta volna el a szolgálatból. 57. A köztisztviselői és nyugdíjjárandóság lefoglalására a végrehajtási törvényben megállapított korlátozások közjogi természetűek és azokról a (m. kir. államvasuti) tisztviselő szerződéssel sem mondhat le érvényesen. (1912 ápr. 12. 1911. G. 1138. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az eldöntendő kérdés az, hogy a felperesnek mint nyugdíjas vasúti alkalmazottnak, a m. kir. államvasuti hivatalnokok takarék és előlegezési egylete javára szerződésileg lekötött illetményeiből jogosítva volt-e az alperes vasút a hitelező intézet követelését az 1908. évi XLI. t.-cz. 7. §-ában megszabott korlátokon túl