Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 73 haladékot tűzött volna ki a díj fizetésére. Az 1908. évi január hó 1. napjától mint az elmulasztott díjrészlet esedékességének időpontjától tehát felperest biztosítási díj nem illeti meg. A tartamengedményt illetőleg azonban a felülvizsgálati kérelem alapos. Alperes e részben kifogásul felhozta, hogy a kötvényben és az ajánlat hátsó lapján előforduló díjszámítás őt nem kötelezi, mert az ajánlatnak alperes által aláírt szövegében a díjszámítás nem fordul elő, tehát a biztosítási-díj 25%-a nem tekintendő elengedettnek, hanem annyi volt az egész biztosítási díj, a mennyit alperes tényleg fizetett. Ez a kifogás azonban alaptalan, azért; mert a kötvényben világosan feltüntetietett, hogy a felperes a biztosításnak 10 évi fennállása esetére enged a díjból 25%-ot s ennek levonása után marad fenn a kötvényben felszámított díjösszeg, melyet alperes évenként fizetni tartozik. A kötvényt pedig alperes elfogadta, annak alapján a biztosítás három éven át érvényben volt s ez idő alatt a kötvény értelmében teljesítette alperes a fizetést és viselte felperes a koczkázatot, tehát alperes nem hivatkozhatik utólag arra, hogy a kötvény tartalma vele szemben nem bir joghatálylyal. Minthogy pedig a díj elengedése a biztosítás tiz évi fennállásához köttetett, s ez a feltétel nem következett be, s minthogy alperes nem védekezett azzal, hogy a felperes a biztosítás három évi fennállása esetén is adott volna bizonyos engedményt, felperes a feltételesen elengedett 25% utánfizetését teljes összegben követelheti, mert a feltétel bekövetkezését nem ő hiúsította meg s jogtalanul szenvedne vagyoni hátrányt, ha nem kapná meg a teljes biztosítási díjat, holott saját hibáján kívül elesett attól az előnytől, melyért ellenszolgáltatásképen a 25% elengedtetett. De a feltételesen elengedett összeg utánfizetését az alperes azért sem tagadhatja meg, mert bár a kötmény különös feltételei szerint kiköttetett, hogy az alperes alkalmazottai és munkásai érdekében kötött csoportos balesetbiztosítás megszűntével a felek közt létrejött szavatossági biztosítás is megszűnik, az 1907. évi XIX. t.-cz. életbelépése és annak 200. §-ában említett bejelentés megtörténte után pedig megszűnt az alperes és a nemzeti balesetbiztosító társaság közt létrejött csoportos biztosítás : úgyde ennek heléybe az idézett törvény alapján a kötelező állami biztosítás lépett, s jelenben ez védi azt az érdeket, melynek biztosítására addig a csoportos balesetbiztosítás szolgált.