Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 63 39. Kártérítés kocsi felborulásából származott kárért. (1912 febr. 24. 1911. G. 629. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Irányadó az a tényállás, hogy J. A. elsőrendű felperes egymásután több ízben lábbal, szempillantással és szóval is addig unszolta az alperest, a míg ez végül az előttük haladt kocsi megelőzése czéljából ezen kocsi mellé hajtatott s azzal egyidejűleg versenyt futtatott és hogy a felborulás ezen futtatás közben történt. Ezen tényállás alapul vételével helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az elsőrendű felperest keresetével elutasította, mert az ő kívánságára és rendelkezésére történt a balesetet előidéző gyorshajtás. Lényegtelen e részben, hogy köteles volt-e az alperes az elsőrendű felperes kívánságának eleget tenni, mert egyedül az a döntő, hogy a jogellenes cselekedet — vagyis a gyorshajtás — és arra czélzó személy akarata között megvan az oki összefüggés. Nem hivatkozhatik a felperes arra sem, hogy az alperes mint hivatásos fuvaros előre láthatta a gyorshajtás következményeit, ő pedig, mint vásározó szabó ezzel a szakértelemmet nem bir, mert az élet közönséges tapasztalatai alapján, minden különös szakértelem nélkül fölismerhette az elsőrendű felperes is egy megrakott szekérrel való gyorshajtás és előzködés veszélyes voltát. Áttérve az alperes panaszaira, mindenekelőtt a kir. ítélőtábla is úgy találta, hogy az alperesnek az irányadó tényállás szerinti magatartásában vétkes gondatlanság nyilatkozik meg. Alperesre nézve még fokozottabb mérvben áll az, hogy előre láthatta a hat emberrel és egy vásáros ládával megterhelt, gyorsan haladó szekérnek az előzködéssel együtt járó irányváltoztatásából eredő veszélyt. Az elsőrendű felperesre nézve már kifejtettek nem mentesítik az alperest a felelősség alól másodrendű alperes irányában is, mert a balesetet az alperes gyorshajtása okozta, az a körülmény pedig, hogy ebből a balesetből kifolyólag egy harmadik személy az őt terhelő hiba folytán kárának megtérítését jogszerűen nem követelheti, nem szünteti meg az alperes kártérítési kötelezettségét a másodrendű felperessel szemben. Egyébként ha volna is alapja annak az alperesi érvelésnek, hogy a balesetért