Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)
56 Budapesti kir. Ítélőtábla. koronát adott. A tivornya folyamán az alperes időnkint elszámolt a felperessel, úgy hogy az addig rendelt korcsmai czikkek árát kitevő számla összegét a megőrzés végett átvett 530 koronából a felperesnek kiadta, a ki azt a számla kifizetése végett az alperesnek mindjárt visszaadta. A tényállás megállapításánál nem terjeszkedett ki a kir. törvényszék az egész peranyagra és pedig nem méltatta az '/. alatti feljegyzési könyv adatait és az alperesnek a leirt tényállásban megnyilatkozott magatartását. A feljegyzési könyvet az alperes csatolta annak igazolására, hogy a felperes által rendelt korcsmai czikkeket időrend szerint bevezette és hogy vele ezek felől esetenkint elszámolt. Ebben a könyvben a feljegyzések 1909 szeptember hó 26-án kezdődnek: a 14-ik lapon 1910 február 3-ról, a 17-ik lapon 1910 október hó 16-ról harmadik személyek tartozásait feltüntető bejegyzések foglaltatnak. A felperes költekezésére vonatkozó feljegyzések pedig a 18-ik lapon kezdődnek 1910 május 3-iki kelettel, vagyis utóbb vannak bevezetve, habár az előző bejegyzés keltét megelőző időre vonatkoznak. Míg továbbá a könyvben a mások terhére írt összegek mindig csak pár koronát tesznek ki és a bejegyzések össze-visszaságot mutatnak, addig a felperes költekezései sokszorosan nagyobb összegre mennek és rendszeresen vannak bevezetve. A tervszerűség, a mely ezekben az adatokban nyilatkozik, kapcsolatosan azzal a körülménynyel, hogy az alperes a megőrzésre átvett pénzt a szüntelenül dorbézoló és «a legtöbbször ittas» felperesnek rendelkezésére szolgáltatta ki és hogy ezek a rendelkezések közvetve vagy közvetlenül, de túlnyomó részben az alperes érdekében és a felperes anyagi romlásával egyértelműek voltak: minden esetre latba esnek annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy valószínű-e az alperesnek a tivornyára és az elszámolásra vonatkozó előadása. Ezeket az adatokat pedig a kir. törvényszék nem vonta mérlegelés körébe. Nem döntötte el továbbá a jogvitát a kir. törvényszék a felek közt létrejött ingyenes letéti szerződés szempontjából. Jogszabály ugyanis, hogy a letéteményes a letét megőrzése körül azzal a gondossággal tartozik eljárni, a melyet a közönséges életfelfogás a rendes embertől általában elvár. Már most ha nem is volt a felperes az öntudatlanságig részeg, mégis, minthogy a törvényszék által elfogadott tényállás