Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

h-2 Budapesti kir. ítélőtábla. állanak be, midőn a fuvarozó az árút továbbítás végett átveszi. Ennélfogva a felperes — kit a feladó czég átvevőül megjelölt — az imént felhítt szakasz értelmében jogosult a fuvarozási ügylet alapján saját nevében fellépni s ez a joga csak abban az esetben szűnt meg, ha a feladó a kiszolgáltatás előtt rendelkezett az áruval. A felebbezési bíróság azonban nem tárgyalta s nem derítette fel azt a kérdést, hogy a felperes a megsérült árút átvette-e? s ha nem vette át, rendelkezett-e a feladó az árúval? Utóbbi esetben is felléphet azonban felperes, ha a feladó a kereseti igény érvényesítésére őt feljogosította. De a felebbezési biróság ebben az irányban sem állapította meg a tényállást. A felperesség ellen emelt kifogás felett tehát dönteni nem lehet. De ha a felperes jogosítva van is a fuvarozási szerződés alapján keresettel fellépni, a kártérítési felelősség kérdése a K. T.-nek a megtámadott Ítéletben felhívott 272. §. alapján el nem dönthető, mert a törvény a fuvarozó felelősségét illetőleg kivételt tesz a 272. §. rendelkezése alól; amennyiben a 399. §. a fuvarozót csak szándékosság vagy vétkes gondatlanság esetében kötelezi teljes kártérítésre, holott egyéb esetekben csak az elveszett árú értékeért, illetőleg a megsérült árú értékcsökkenéseért teszi felelőssé, alperes pedig — a tényállás szerint — az árúban előállott kárt a feladónak megtérítette s felperes nem is ezt, hanem a vesztett haszon megtérítését követeli, tehát a kereset teljes kártérítésre irányul. Azonban a felebbezési biróság a kár keletkezésének körülményei tekintetében sem állapított meg szabatos tényállást, mert azt a tényt, hogy az alperes kocsisa a gyalogjárdának neki hajtott, csak az elsőbirósági Ítéletre utalással állapította meg, holott ebben az Ítéletben ilyen ténymegállapítás nem foglaltatik. 33. A közzétett vasúti díjszabásban nyomdahibából előforduló hibás díjtétel a vasutat oly küldeményekre nézve sem kötelezi, a melyeket a helyesbítő hirdetmény közzététele előtt adtak fel. Lényeges tévedés miatt megtámadható a szerződési nyilatkozat, ha a másik fél az ügylet megkötésekor a szerződést felismerhette. (1911 dec. 22. G. 492. sz. a.)