Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 19 13. Kártérítés lovaknak automobiltól menijedéséből származott kárért. Az automobil tulajdonosa az általa akár ingyenesen, akár pénzért kölcsönadott automobil okozta balesetért felelős. Pertáruy értéke havi 15 K életjáradék iránti perben. (1911 szept. 30. G. 108. sz. a.) X kir. Ítélőtábla: A felülvizsgálati tárgyaláson a másodrendű alperes a S. E. 3. §. 4. pontjára alapított, hivatalból figyelembe jövő azt a kifogást terjesztette elő, hogy a kir. ítélőtáblának nincs a jelen per eldöntésére hatásköre, mert az évi szolgáltatás (180 korona) húszszorosa meghaladja a 2500 koronát. Ez a kifogás azonban sikerre nem vezethetett, mert e perben a jogviszony fennállásának időtartama korlátolt, de bizonytalan és így a per tárgyának értéke az évi szolgáltatás tízszerese, ez pedig a 2500 koronát meg nem haladja. Áttérve ezután a felülvizsgálati kérelemben felhozott panaszokra, a felebbezési bíróság tényállása szerint a másodrendű alperes tulajdonát képező és az ő soffőrje által vezetett automobil elérte a felpereseknek az országúton előtte haladó kocsiját, gyorsan elment mellette, az automobiltól a lovak megvadultak, a kocsit felborították, miközben a másodrendű felperes a karját törte. Az automobilban ülő elsőrendű alperes, a ki az automobilt a másodrendű alperestől kibérelte, semmi tekintetben sem gyakorolt befolyást az automobil vezetésére. A tényállást a másodrendű alperes megtámadja azon az alapon, hogy H. K. tanú vallomásának indokolatlan mellőzésével történt az a megállapítás, hogy az automobil gyorsan haladt el a szekér mellett. Ez a panasz alaptalan. Első sorban nincsen oki kapcsolat a baleset és azon körülmény közt, hogy az automobil gyorsan haladt el a szekér mellett, másrészt a másodrendű alperesnek mint az automobil tulajdonosának a felelőssége független a soffőrnek a gyors hajtásban netán nyilvánult gondatlanságától. Nem vezethetett sikerre a másodrendű alperesnek a felperesek lovainak ijedős természetével kapcsolatban felhozott panasza sem, mert nem változik az automobil tulajdonosának felelőssége akkor sem, 2*