Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

14 Budapesti kir. ítélőtábla. pontja azonban téves : mert valamely fizetés teljesítése, ha abból harmadik személyre vagyoni előny származik is, csak akkor esik a megbízás nélküli ügyvitel jogi fogalma alá, ha a fizető fél, tudva a harmadik személy helyett annak érdekében teljesíti a fizetést. Felperes azonban — a tényállás szerint — nem az alperes helyett, és érdekében, hanem abban a feltevésben fizetett, hogy a koczkázat őt terheli, tehát a saját vélt kötelezettségének kivánt a fizetés által eleget tenni. A megbizás nélküli ügyvitel elvei alapján tehát alperes a kereseti összeg megtérítésére nem kötelezhető. Tartozatlan fizetés jogczímén pedig a felperes csak a biztosított ellen léphetett volna fel, kinek részére a fizetést teljesítette, s ha igényét a biztosítottal szemben a K. T. 487. §-ában megszabott elévülési határidő alatt nem érvényesítette, mulasztásának következményei csak őt terhelhették, s nem igényelheti, hogy vele jogviszonyban nem álló harmadik személy álljon helyt a követelésért, melyet a biztosítottal szemben a felperes saját mulasztása miatt nem érvényesíthet. De jogtalan gazdagodás czímén sincs felperesnek alperessel szemben jogos követelése: mert a felperes tévedése és mulasztása folytán az a helyzet állott elő, hogy alperes marasztalása esetén, a biztosítottal szemben jogai érvényesítésétől a K. T. 487. §-a értelmében el volna zárva, viszont a felperesre előny származnék abból, hogy nem fordult igényével a biztosított ellen, tehát utóbbi a felperes igényével szemben esetleg felhozható kifogásait nem érvényesítette. Saját mulasztásából pedig senki előnyt nem meríthet. 10. Kártérítés szülő ellen gyermeke gondatlanságából származott kárért. Büntetőbírósági megállapítás, mint ítélt dolog. (1911 szept. 16. G. 57. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás és az ugyanott hivatkozott bűnügyi iratok szerint a napszámos sorban lévő alpereseknek tizenöt és fél éves asztalos inas fia 1907 évi márczius hó 25-én egy ünnepnapon elment hazulról és játszás közben miután egy korcsmában bort