Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

5 Budapesti kir. ítélőtábla. ság jogszabály megsértésével állapította meg azt a tényt, hogy felperes a szerződés felbontása előtt lépett ki a szövetkezetből, alaptalan pedig azért, mert e részben egyedüli bizonyítékul felhasználható jegyzőkönyv szerint elsőrendű alperes beismerte, hogy felperes a szerződés felbontása előtt lépett ki a szövetkezetből s kilépése tudomásul vétetett. Ezen tényállásnál fogva alaptalan elsőrendű alperesnek az a további panasza is, hogy felperes nem olyan harmadik személy, kivel szemben a K. T. 288. §-a értelmében egyetemleges felelősségről lehetne szó, hanem felperes is társasági tag lévén, a megtérítési kötelezettségnél az aránylagos felelősség elve irányadó, elsőrendű alperes beismerése szerint ugyanis felperes a szerződés felbontásakor már nem volt tagja a szövetkezet létesítése czéljából alakult társaságnak : vele szemben tehát a K. T. 288. §-án alapuló felelősség egyetemleges kötelezettséget létesít. A felebbezési bíróság Ítéletét felperes is megtámadta abban a részében, mely szerint a II—XXIV. rendű alperessel szemben keresetével elutasíttatott és költségben marasztaltatott. Ennek a felülvizsgálati kérelemnek helyt kellett adni. A felebbezési bíróság a kereset elutasítását arra alapította, hogy elsőrendű alperes a szerződés felbontását már mint befejezett tényt közölte a perben kihallgatott alperesekkel, a kiknek elsőrendű alperes ezen szándékáról előzetesen tudomásuk nem volt, arra tehát, hogy elsőrendű alperes a szerződést egyes tagok megbízása vagy társasági határozat alapján bontotta volna fel, bizonyító adat nincs. Annak kiemelésével, hogy ez a ténymegállapítás jogszabálysértéssel történt, mert a felebbezési biróság nem mérlegelte M. E. tanúnak azt a vallomását, hogy elsőrendű alperes a tagok megbízásából vezette az üzletet és az ügyeket és őt a részvényesek bízták meg a kezeléssel, az igazgatósági tagok pedig az üzletvezetéssel, továbbá B. B. tanúnak azt a vallomását, hogy elsőrendű alperest a tagok választották meg igazgatónak s az igazgatósági tagok adtak neki megbízást az ügyek vezetésére, a felebbezési biróság tévesen indult ki abból, hogy elsőrendű alperes a szerződés felbontásához előzetes megbízást nem nyervén, a szerződés felbontása körül megbízás nélkül csupán saját felelősségére járt el: mert ha való az, hogy az akkor még meg nem alakult szövetkezetnek perben álló tagjai a társasági ügyek vezetésére gazgatósági tagokat választottak, ezek pedig elsőrendű alperest