Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

CXIV Rendszeres tárgymutató. IX. A VÁLTÓJOG. 1876 : XXVII. t.-cz. A kibocsátó és a forgató közt magánjogi viszony pusztán abból a körülményből, hogy a váltót aláírták, külön megállapodás hiányában még az esetben sem keletkezik, ha a váltót az elfogadó iránti szívességből írták is alá, ez köztük kezestársi viszonyt, vagy együttes kötelezettséget nem létesít. N. 766. 657. A váltóbirtokost megilleti az a jog, hogy a váltót a hiányzó lényeges kellékekkel ellássa, a joga gyakorlatában a váltót saját váílóbirtokosi megjelölésével is kitöltheti. D. 362. 294. A váltókötelezett akkor követelheti a váltó kiadását, ha nemcsak a tőke, hanem a kamat és a költség is leíizetve van. l'o. 872. 741. Az a körülmény, hogy a váltóhitelező az egyetemlegesen kötelezett adóstársak egyikével egyezséget kötött, nem mentesíti a többit kötelezettségének teljesítése alól. Po. 872. 741. A váltótörvény 90. §-a alapján indított gazdagodási kereset. B. 216. 185. Váltókövetelés köztörvényi érvényesítése. 1'. 787. 671. Olyan követelés, a melynek fedezésére váltó adatott, köztörvényi úton is érvényesíthető, azonban az ilyen követelés érvényesílhetésének feltétele az, hogy a fedezeti váltó felmulatlassék. Sz. 990. 8Ü9. A váltójogból merített az a kifogás, hogy a váltó fizetés végett be nem mutattatott, a köztörvényi követelés érvényesítésére befolyást nem gyakorol. B. 17. 26.