Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. díjtételeket volna köteles fizetni, s csak jövőben bekövetkezhető körülmények bizonytalan esélyeitől függően kaphatna a beszedett magasabb dijból, utólag visszatérítést, még ha a köteléki forgalomban való elszámolást írná elő, ez által már eleve el volna zárva a helyi díjszabáshoz fűződő előnyöktől, az előírás elmulasztása folytán mindenkép kedvezőbb helyzetbe jusson, mint az elszámolás előirása esetében, vagyis a szállításnál az olcsóbb díjtételt fizesse, a díjkedvezményi jegyzékben megállapított feltételek megvalósulása esetén pedig a magasabb díjtételek alkalmazásához kötött kedvezményeket vehesse igénybe. Az a körülmény, hogy a vasút a küldeményeket tényleg azon az útvonalon szállította, melyen a helyi forgalomban a díjkedvezmény alkalmazandó, a peres esetben nem lényeges; mert a díjszámítás szempontjából nem a tényleg befutott, hanem az az útvonal az irányadó, melyet a fél előirt, vagy előírás hiányában a melyik a félre kedvezőbb és a mint a vasút nem meríthet abból jogokat, hogy az árút nem azon a vonalon szállította, a melyen kellett volna, úgy pusztán ezen az alapon a kedvezményes díjtételek alkalmazása vele szemben sem igényelhető. Más eredményre csak akkor lehetne jutni, ha a feladó a szállítást kifejezetten azon az útirányon kívánta volna, melyre a refactia engedélyeztetett. E részben a felperes a megtámadott ítélet indokai szerint előadta, hogy a feladó, a fuvarleveleken a Szeged—Sziszek útirányt elő akarta írni, de a feladó állomás közegei őt megtévesztették, azt állítván, hogy az útirány előirása fölösleges, mert a fennforgó esetben amúgy is a kivánt törtforgalomban való díjszámítás a legolcsóbb. Ha a felperesnek ez az előadása való, akkor a díjvisszatérítést jogosan igényelheti, mert a feladónak az a kívánsága, hogy az árú Sziszeken át szállíttassék, egyértelmű azzal a kívánsággal, hogy a köteléki díjtétel helyett a tört-díjszámítás alkalmaztassék s az állított körülmények mellett az a kívánság a vasútra nézve előírás nélkül is kötelező, mivel az Ü. szab. 51. §-ához tartozó XIV. póthatározmány értelmében a vasút a felvevő közegei által köteles a feleknek a szállítási útirányról felvilágosítást nyújtani, ha az a díjszabásokból ki nem tűnik, minélfogva alperes a közegei által adott téves értesítésért felelős. Minthogy azonban e részben nincs tényállás a megtámadott Ítéletben megállapítva, az ügy mai állásában végleg el nem dönthető.