Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. jelentkezett, tehát a fuvardíj kifizetésének és a szállítmány átvételének, a rendeltetési helyre érkezéssel egybeeső időpontjától számított 14, illetőleg 7 nap alatt fel nem szólalt, ebből pedig az Üzletszab. 90 §-ának (1), (2), 2., 4. a) pontjai értelmében az következik, hegy felperes kártérítési igényt akár a szállítási határidőnek túllépése, akár a szállítmány értékének csökkenése alapján csupán annyiban érvényesíthet, a mennyiben igazolni képes, hogy kárát az alperes csalárdságból vagy vétkes gondatlanságból okozta. A felebbezési bíróság felperest a 85,522. számú kocsi szállítmányának súlyvesztesége miatt támasztott kárkövetelésével elutasította, mert a tengely izzását az alperesre nézve vétkes gondatlanságnak nem minősítette: a felperes felülvizsgálati kérelmében első sorban eme döntés miatt panaszkodik, minthogy szerinte azok a károk, melyeket a kocsitengely izzása okoz, még abban az esetben is, ha az izzás úgy mint az irányadó tényállás szerint ezúttal, a vasúti eszközöknek a műszaki tudomány jelenlegi állása szerint meg nem szüntethető tökéletlensége folytán következik is be, ugyanoly megítélés alá tartoznak, mint a vasút vétkes gondatlansága által előidézettek. A felebbezési bíróság a másik kocsi szállítmányának súlyveszteségében jelentkező kár megtérítésére alperest kötelezte, mert vétkes gondatlanságot látott abban, hogy a csapi állomás alkalmazottai ezt a kocsit is az izzó tengelyű kocsival együtt lekapcsolták, holott ha ezt nem teszik, legalább ez az egyik kocsi a rendes időben, tehát súlyveszteség nélkül érkezhetett volna a rendeltetés helyére. A döntés eme része ellen az alperes panaszkodik, minthogy szerinte a kérdéses két kocsinak együttes lekapcsolása vétkes gondatlánságnak nem minősül. Az előbb említett panasz tudniillik a felperesé: alaptalan. Mert fogalmilag is ki van zárva, hogy a vasút terhére vétkes gondatlanságnak minősíttessék a fuvarozási eszközöknek oly tökéletlensége, mely a műszaki tudomány jelen állása szerint, meg nem szüntethető, a melyen tehát a vasút a legnagyobb gondosság mellett sem segíthet és mert ebből következik, hogy jóllehet akkor, ha a vasút kártérítő felelőssége a részéről való vétkes gondatlanság esetére korlátozva nincs, a vasút a tengelyizzásból eredő kár megtérítése alól az alapon, hogy az izzás a fuvarozási eszközök tökéletlenségéből származott, nem mentesülhet, de az ezúttal is fennforgó oly esetben, melyben a vasút felelőssége a kellő időben való felszólamlásnak az igénylő