Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)
44 Budapesti kir. Ítélőtábla. haladék vagy más engedmény kikötése nélkül és a hitelező ehhez hozzájárul és az eredeti adós elleni jogait fenn nem tartja, adósság átvállalás forog fenn, mely az adósnak a kötelem aluli mentesítésével jár. A tényállás szerint alperes úgy nyilatkozott, hogy testvérének, F. A.-nak akkor már lejárt tartozását az utolsó krajczárig ő fogja kifizetni; a kötelezettséget nem az esetre vállalta, ha felperes követelését az adóson be nem hajthatná, fizetési haladékot sem kért, hanem azt kívánta, hogy felperes adósát — alperes testvérét — tovább ne zaklassa, újabb felesleges költséget ne okozzon. Ezt az összefüggő egységes kijelentést nem lehet úgy értelmezni, hogy a fizetésre való kötelezés joghatályos, alperes egyéb kijelentése pedig csak kérelem, melynek jogi jelentősége nincsen, ellenkezőleg alperes nyilatkozata a maga egészében véve azt jelenti, hogy alperes fizet, de oly feltétellel, hogy felperes F. A.-ot a kötelezettség alul felmentse, vagy azzal szemben legalább a birói kényszert ne vegye igénybe. Azt, hogy alperes csupán feltételes kötelezettséget kivánt vállalni és ily értelemben tett felperesnek ajánlatot, megerősíti az a tényállás is, hogy felperes alkalmazottja, a kivel szemben alperes nyilatkozatát tette, szükségesnek találta, hogy a nyilatkozatot főnökével közölje. — és annak tudomásul vételéről, azaz az ajánlat elfogadásáról, főnöke utasítása folytán az alperest telefonon értesítse, — a mire feltétlen fizetési kötelezettség vállalása esetében szükség nem lehetett. Ezek szerint a kir. törvényszék alperes nyilatkozatát tévesen értelmezve, annak joghatálya iránt is tévedésben volt és így az alperes feltétlen fizetési kötelezettségét jogszabály megsértésével állapította meg. Minthogy pedig a csatolt per- és végrehajtási iratokból kitűnik, hogy felperes 1903 augusztus 31-ike. tehát alperes ajánlatának elfogadása után is F. A. ellen a peres és végrehajtási eljárást folytatta, az 599 K 30 fillér és járulékai iránti perben 1903 szeptember 30-án kért és kapott F. A. ellen marasztaló Ítéletet, a 265 K váltó perből kifolyólag pedig 1903 október 16-án végrehajtást is foganatosított, az alperessel való megállapodásnak feltételét tehát megszegte — ennek a megállapodásnak az alapján alperestől fizetést már jogszerűen nem követelhet.