Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. kebclezésrc alkalmas okirat kiállítása mellett alperes tulajdonába visszabocsátani. Megállapította a felebbezési bíróság tényállásként azt is, hogy az átruházott ingatlan jövedelmét nem a felperes, hanem az E) alatti osztályegyezségben megállapított holtiglani haszonélvezeti jogon özv. Sch. H.-né élvezi. A felperes az 5000 K tőkének 975 K tőkésített kamatját követeli; az alperes védelme pedig az, hogy a felperes kamatot nem követelhet, mert az ingatlant haszonélvezte, de mivel az ingatlan 2000 K értékben lett átengedve, csak 3000 korona után járna kamat. A felebbezési bíróság a haszonélvezet tényét nem állapítván meg, marasztaló Ítéletet hozott. A kir. Ítélőtábla: E tényállás alapján, a felebbezési bíróság a pert a csatolt szerződési okiratok helyes értelmezésével s az alkalmazandó anyagi jogszabálynak megfelelőleg döntötte el; mert a peres felek az alperes kötelezettségét megállapító C) alatti okirat kiállításánál már az egyidejűleg töntént ingatlan átruházást figyelembe vették, de ennek tekintetbe vételével is elismerte alperes az 5000 K követelés fennállását, s elvállalta a teljes 5000 K tőke után a kamat fizetési kötelezettséget, az ingatlanra vonatkozólag pedig nem a felülvizsgálati kérelemben említett visszavásárlási jog köttetett ki alperes javára, hanem az ingatlan visszabocsátását a peres felek az 5000 K teljes kiegyenlítésétől tették függővé. Ezekből a megállapodásokból nyilvánvaló, hogy a felek az ingatlan átengedését nem kívánták oly ellenszolgáltatásnak tekinteni, mely által az 5000 K követelés egyrésze, illetőleg a kamatkövetelés kiegyenlíttetett, s hogy a felek szándéka a telekkönyvi tulajdonjog átengedésével nem is irányult voltakép az ingatlan elidegenítésére, hanem a C) és D) alatti megállapodásokkal a felek csak azt czélozták, hogy az ingatlan a követelés biztosítására fedezetül szolgáljon, ha pedig az ingatlannak ez a rendeltetése a követelés teljes kiegyenlítése folytán megszűnik, akkor alperes visszanyerje a tulajdonjog áthása által az ingatlanra vonatkozó teljes rendelkezési jogát. Ennek az értelmezésnek helyességén az a körülmény, hogy a peres felek a követelés telekkönyvi biztosításának nem a szokásos módját, a zálogjogi bekebelezést választották, hanem a biztosíték adását a tulajdonjog átruházás alakjába burkolták: mit sem változtat; mert a színlelt jogügyletek valódi tartalmuk szerint itélendők meg. s a telekkönyvi tulajdon átruházásának a felek valódi akarata szerint