Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 25 állapítottnak volt tekintendő — mert őt mentesítő «vis major* fennforgását, melyre védekezésül egyedül hivatkozott, nem bizonyította. Ide vonatkozólag alperes csupán azt adta elő, hogy a vitriolt tartalmazó ballonok egyikének eltűrését és így a vitriol kiömlését a szállító kocsinak az úttest gödrein való zökkenése okozta, Az úttest egyenetlenségeiből származó veszély azonban, mely a fuvarozással rendszerint jár, az elháríthatlan erőhatalom fogalma alá nem vonható; alperesnek a «vis major»>-ra alapított kifogása tehát sikerre akkor sem vezethetne, ha imént idézett tényállításai megállapítást nyertek volna. Ezek után a kárösszeget illetőleg, felperes felülvizsgálati kérelmét véve elbírálás alá, aunak a kir. Ítélőtábla részben helyt adott és a felebbezési bíróság ítéletének részbeni megváltoztatával a rendelkező rész szerint határozott, mert: téves alapból indult ki a kir. törvényszék, midőn felperest a megsérült lovak tartása fejében mindegyik ló után napi két koronában fölszámított követelésével egészben elutasította. Igaz ugyan, hogy ez a költség akkor is felmerült volna, ha a lovak meg nem betegednek, ez esetben azonban a tartási költség a kir. törvényszék által elmaradottként megállapított napi nyolcz korona keresményből térült volna meg, már pedig a kir. törvényszék a tartási költséget az elmaradt keresmény czímén megítélt összeg kiszámításánál is levonásba hozta. Az e részben meg nem támadott tényállás szerint egy-egy ló tartása napi két koronába kerül, felperes felülvizsgálati kérelmének tehát részben helyt adva, javára annyi napra volt lótartás czímén 2—2 korona megítélendő, a hány napon a lovak nem használhatása okából keresményétől elesett, ezeknek a napoknak a száma pedig 141 — mert arra a 164 napi időtartamra, mely alatt az irányadó tényállás szerint a felperes lovai vesztegeltek, 23 vasárnap — vagyis munkaszüneti nap esik. Ennek megfelelően a kir. Ítélőtábla a felperesnek kárként megítélt elmaradt haszon kiszámításánál is 141 napot talált csak alapul vehetőnek és egyebekben felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta; mert téves ugyan a kir. törvényszéknek az az ítéleti indoka, hogy a keresetben elmaradt tiszta haszon czímén napi két koronát két ló után számított felperes, téves ez az indok, mert a keresetben 2—2 koronát 164 napra követel felperes azon az alapon, kogy egyik lova 60, a másik 104 napig volt munkaképtelen, mégis a napi elmaradt haszonnak egy-egy