Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)
16 Budapesti kir. ítélőtábla. jából történt-e ; a kifejtettek szerint a fent idézett tényállás elegendő alapot nyújt arra, hogy alperes köteleztessék a fizetési késedelem okozta kamatveszteség, valamint a felperes mind ama kiadásainak megfizetésére, melyek e késedelem folytán szükségessé váltak és a késedelemmel okozati összefüggésben állanak. Az alperes panasza vonatkozik arra is, hogy a felperes javára megitélt összegek e kettős meghatározás egyike alá sem esnek, s ez a panasz a felülvizsgálat körébe tartozik, mert a kiadásoknak szükségességére és a fizetési késedelemmel való okozati összefüggésére vonatkozó, bár tényekből levont következtetés tévessége esetében, helytelennek kellene tekinteni azt a jogi minősítést is, hogy az e czímen megitélt összegek a felperes kára gyanánt jelentkeznek. De a panasz alaptaian. Mert alperes mikor őt a felperes értesítette, hogy pénz helyett ujságpapirost tartalmazó levelet kapott, utóbbit az iránt, hogy e közlésnek hitelt ad, nemcsak meg nem nyugtatta, sőt 1905. évi június hó 14-én kelt C/F) alatt csatolt levelében a büntető nyomozat eredményétől tette függővé a tartozás megfizetést ; továbbá, mert az irányadó tényállás szerint a felperes javára megitélt összegek az alperessel ez ügyben való táviratváltásra s a büntető nyomozat megindítására és befejezésére fordított kiadások czímén merültek fel. Ezekből a tényekből pedig s minthogy felperesnek sürgős érdeke volt annak kiderítése, hogy ő a pénzt meg nem kapta s minthogy az említett czímen tett kiadások az alperes fizetési késedelme nélkül fel nem merülhettek volna: a bíróság helyesen vont következtetést úgy a kiadások szükségességére, mint azoknak az alperes fizetési késedelmével való okozati összefüggésére. Ezeknél fogva alperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. De nem lehetett helyt adni a felperes csatlakozási kérelmének sem. Ugyanis a már kifejtettekből kitűnik, hogy alperes nem kötelezhető minden, az ő fizetési késedelme folytán felperes által tett kiadásoknak megtérítésére, hanem csak azokéra, melyek szükségesek voltak; e szerint tehát alaptalan a csatlakozási kérelemnek ama panasza, hogy az A/F) jegyzék 7-ik tételében ügyvédi díjazás czímén felszámított 400 K helyes jogi felfogás mellett, már azon alapon, hogy felperes ezt az összeget kifizette, megítélendő volt volna. Az a panasz pedig, hogy az imént említett tétel fejében a bíróság, a felszámított összegnek 200 koronára való mérséklésével, aránytalanul csekély
