Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

12 Budapesti kir. ítélőtábla. megszűnik a kiegyenlített összeg erejéig, ennélfogva az utóbbi esetben a biztosítékból felperes csak a hátralékos követelés erejéig követelhet kielégítést. 7. Átadás kérdése ingó dolog (sertések) vételénél. Joli iszeműség az átadás időpontjára nézve. (1908 szeptember 2. G. 293. sz. a.) Tényállás: N. I. a V. család uradalmának jószágigazgatójával, P. Gy.-gyel kötött szerződés értelmében megvette a sárközi, cseglödi és szennai uradalmakban tenyésztett malaczokat; egyedül a szennai pusztán volt malaczokért közel 10,000 koaona járt ez uradalomnak. A szerződő felek megállapodtak, hogy az átadásnak 1903. évi november 1—4. napján kell történni. Utóbb P. Gy. levélben értesítette N. J.-ot, hogy a sertések átadását Sárközön 1903. évi november 1., Cseglödön november 2. és Szennán november 3. vagy 4. napján személyesen fogja teljesíteni. A vevő ebbe beleegyezett. A szennai uradalomból vett 241 malaczot N. J. a felperesnek tovább eladta, oly módon, hogy N. J. eladó megbízottja F. M. és felperes megbízottja G. A. 1903. évi október 26-án Szennára utaztak s a sertések megtekintése után az ügyletet megkötötték. Az eladó kötelezte magát, hogy másnap, október hó 27. napján az árut — megmázsálás után — felperes megbízottjának átadja, a ki a vételért lefizeti, s ha, illetve mihelyt az ott akkor fennállott állategészségügyi zárlat nem gátolja, az állatokat azonnal el fogja szállítani. A szennai uradalom intézője P. A. aggályát fejezte ki ugyan az iránt, hogy az áru az uradalom és N. J. közt megállapított határidő elölt átadassék, de miután F. M. kijelentette, hogy a korábbi átadásért a felelősséget magára vállalja, ennek folytán P. A. 1903. évi október hó 27. napján a sertéseket lemázsáltatta és F. M. megbízásából felperes megbízottjának átadta, utóbbi pedig ugyancsak F. M. utasítására az uradalomnak az átadáskor megállapított súly szerint járó vételárt P. A. kezéhez azonnal lefizette. Ugyanekkor felperes megbízottja P. A.-ral is megállapodott az iránt, hogy a sertések a zárlat feloldásáig az etetésükre felhasználandó répatakarmány értékének megtérítése mellett az uradalom legelőjén maradjanak, oly nyilatkozatot pedig nem tett, hogy a korábbi átadásért felelősséget vállal. P. Gy. jószágigazgató, ki az 1933. évi október 27. napján történt átadáshoz hozzá nem járult, 1903. évi november hó 4-ik napján a sertéseket újból megmázsáltatta, s minthogy azok ez alkalommal 320 kilogrammal nagyobb súlyiiaknak mutatkoztak, mint az előbbi mázsálásnál, — a jószágigazgató úgy intézkedett, hogy az állatok csak a súlytöbblet egyenértékének utánfizetése ellenében adhatók ki felperesnek;