Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 99 viszonyai pedig lejárat után megromlanak annyira, hogy a kezes viszkereseti igényének érvényesíthetésétől a hitelező késedelme folytán esik el. Az A) alatti adóslevél szerint felperes követelése, a mely jelzáloggal biztosítva nem volt. 1900. évi április 21-én járt le, a becsatolt hagyaték-átadó végzésből pedig kitűnik, hogy B. A. főaclós 1901. évi július hó 91 én elhalt, és nem vitás, hogy felperes követelését a főadós ingatlanára csak 1902. évi február hó 4-én jegyeztette elő, miután más hitelezők őt már megelőzték. Ezek a tények, a mennyiben a kezeseket viszkereseti igény megilleti, a hitelező oly mulasztását állapíthatnák meg, mely a kezesek kötelezettségét a fent idézett jogszabály értelmében megszüntetné. A kir. törvényszék ugyan tényként megállapította azt is, hogy felperes a lejáratot ismételten meghosszabbította és hogy követelésének biztosítására a zálogjog előjegyzését kérte, mihelyt a kamatok fizetése elmulasztatott. Mindez azonban a kezesek marasztalására még nem vezethetne, mert habár a főadósnak adott halasztás magában véve a kezes kötelezettségét meg nem szünteti, megszűnik az mégis, ha a halasztás folyományakép esik el a kezes viszkereseti követelésének sikeres érvényesíthetésétől. A felülvizsgálati kérelemnek tehát helyt kellett adni. A per azonban végleges eldöntésre nem alkalmas, mert a felperes írásban benyújtott és szóval is előadott felebbezésében állította, hogy állandó üzleti gyakorlat, hogy a szövetkezet az általa nyújtott hitelt az eredeti feltételek mellett mindaddig meghosszabítja, míg a kamatok rendesen fizettetnek és hogy erről az üzleti gyakorlatról a kezeseknek is tudomásuk volt. Már pedig ez esetben a kezesek, ha a maguk részéről felperest a veszélyre nem figyelmeztették, a hitelező késedelmére sikerrel nem hivatkozhatnának. A kir. törvényszék azonban a tényállást ebben az irányban ki nem derítette, nem állapította meg azt sem, hogy a főadós, illetve örökösei részéről a kamatok mely időpontig fizettettek, végül, hogy a kezesek viszkereseti igényükre hivatkozással védekeztek-e, s hogy ezeknek az igényeknek az érvényesítése lehetetlenné vált-e és mennyiben, mindezek megállapítása nélkül pedig az ügy a kezességi kötelezettség alapján marasztalni kért alperesekkel szemben el nem bírálható. 7*