Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 97 alapon lát gondatlanságot, arra nézve pedig, hogy miért mellőzte a szakértők meghallgatását, melylyel felperes azt kívánta bizonyítani, hogy ez az eltérés az eset körülményeihez képest gondatlanságnak nem minősül, helyt nem álló indokot hozott fel. Ugyanis N. L, K. Gy., P. L, D. J. tanuk, kiket a felebbezési bíróság szakértelemmel bíróknak is tekintett, csupán azt vallották, hogy a «Bodoki» gőzös a menetiránytól eltért; ellenben nemcsak az iránt nem adtak felvilágosítást, hogy ez mí okból volt gondatlanság vagy hiba, sőt félremagyarázhatatlan, határozott kijelentést sem tettek arra nézve, hogy ők ebben az eset körülményeihez képest gondatlanságot vagy hibát látnak, holott vallomásuk eme tartalmát valamint azt tekintve, hogy a menetiránytól való eltérésre — még ha azt nem a köd okozta is — számos ok foroghatott fenn, mely a szakbeli jártasság szempontjából a H. kapitány által követett eljárást kimenti s ennélfogva a gondatlanság jellegétől megfosztja: a felebbezési bíróságnak ama következtetése, hogy a menetiránytól való eltérés magában véve gondatlanságnak minősül, indokolva nincs, s indokoltnak csak akkor volna tekinthető, ha a bíróság rámutatott volna arra is, hogy a szóban forgó eltérést helyes ok szükségessé nem tette és így az hiba volt. Továbbá a felebbezési bíróság a szakértőnek a felperes által a fentebb említett kérdésben indítványozott meghallgatását arra való hivatkozással mellőzte, hogy kizártnak látta, hogy a szakértő a kihallgat ott szakértő tanuk vallomásától eltérő véleményben lehessen. Ez az indok elégségesnek volna tekinthető, ha a szakértő tanuk vallomása, a «Bodoki» gőzös kapitányának eljárását hibáztató indokolt véleményt foglalna magában, ebben az esetben a felebbezési bíróság kijelentésének azt az értelmet lehetne tulajdonítani, hogy a szakértők által adandó vélemény a tanuk vallomása alapján alkotott meggyőződésen úgy sem változtathatna. Azonban minthogy a szakértő tanuk vallomása arra nézve, hogy H. kapitánynak módjában lett volna-e a menetiránytól való eltérés nélkül a vontatmányt a kérdéses Duna-ágon átvezetni, felvilágosítást nem tartalmaz, a felhozott indok helytállónak annál kevésbbé tekinthető, mivel a felebbezési bíróság valónak fogadta el ama tényt, hogy a kérdéses Dunaágban zátonyok vannak és hogy H. kapitány a vízmélységet a vontatmány két oldalán folytonosan mérette s mivel felperes a szakértővel Térfi: ítélőtáblai határozatok. XII. 7