Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

4(i Budapesti kir. ítélőtábla. sének idején érvényben volt tőzsdeszokványok oly rendelkezést, hogy az eladónak a vevő átvételi késedelméből származtatott kárkövetelése az elévülésre általában meghatározott 32 évi időnél rövidebb idő alatt elévül, nem tartalmaznak; ellenben az 1905 január hó 1-én életbelépett tőzsdeszokványok 70-ik §-ának rendelkezéséhez, valamint ahhoz képest, hogy 1906 január hó végétől a jelen keresetnek 1907 január 25-én történt beadásáig több mint 90 nap telt el, a kereseti követelés elévültnek mutatkozik. Ezt a tényállást tekintve alapos a felperesnek ama felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság a Q) alatti szerződéinek téves értelmezése mellett mondotta ki a követelést elévültnek. Ugyanis a C) alatti kötlevéllel s az abban foglalt a tőzsdeszokványokra való hivatkozással, a felek a «tőzsdeszokványok» elnevezés alatt értett szabályzat összes vonatkozó rendelkezéseit szerződésük feltételéül kikötötték, de a szerződés megkötésekor érvényben álló, előttük ismeretes szabályzat rendelkezéseit fogadták el. Tekintve, hogy erre vonatkozó világos és minden kételyt kizáró kijelentés hiányában senkiről sem lehet feltételezni azt, hogy magát előtte ismeretlen és mások tetszésétől függő szerződési kikötéseknek kivánta alávetni, a C) alatti kötlevélnek oly értelmet tulajdonítani, mintha a felek a kötlevél által nem csupán az annak kiállításakor érvényes, hanem a később életbelépendő «szokványokat* is szerződésük feltételéül elfogadták s e szerint alávetették volna magukat szerződésük minden és pedig oly szervnek szabad tetszésétől függő megváltoztatásának is, a mely szerv joghatósága alá egyébként nem is tartoztak : csupán akkor lehetne, ha a C) alatti okirat nemcsak az abban olvasható hivatkozást, de e hivatkozáson kívül annak világos kijelentését is tartalmazná, hogy a felek — kik e hivatkozás által, melylyel előttük ismert szabályzatot fogadván el szerződésük feltételéül, szerződési szabadságukról le nem mondottak — a még ezentúl életbelépő «szokványokat", vagyis az általunk egyedül szem előtt tartott szabályzaton való utólagos változtatásokat is szerződésük feltételéül elfogadják, a mi lényegileg egy jelentőségű volna a szerződési feltételek módosításának mások tetszésére bízásával s a szerződési szabadságról való lemondással. A mennyiben azonban a C) a. okirat ilyen egyértelmű kijelentést nem tartalmaz s a mennyiben a szerződési szabadságról ép úgy mint bármely egyéb jogról való lemondás nem vélelmezhető, hanem a lemondásnak határozottnak és világosnak kell lennie, a C) alatti