Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)
Budapesti kir. Ítélőtábla. 57 az volt, hogy az eredeti kötelem megszűnjék és annak helyébe a váltói kötelezettség lépjen, már pedig a felebbezési bíróság Ítéletében olyan tényállás nem foglaltatik, mely szerint felek között ilyen megállapodás létrejött volna; tehát pusztán a váltók átadásával ez a felperesi követelés ki nem fizettetett. Ép oly alapos felperesnek az az érvelése is, hogy a C) alatti könyvkivonatnak ez a most megjelölt első tétele nem évült el, mert az irányadó tényállás szerint peres felek között 1872. évet is megelőzőleg egész 1900. évig tartó üzleti összeköttetés állott fenn. melynek folyamán alperes folytonosan vásárlásokat tett és fizetéseket is teljesitett felperesnél, és mert magának ezen állandó üzleti összeköttetésnek a természetéből folyik, hogy a számla egyik másik kiszakitott tételének elévülése az üzleti összeköttetés tartama alatt meg sem kezdődhetik, mert a teljesitett fizetésekkel a dolog természete szerint mindig a régibb tartozások tekintetnek törlesztetteknek és mert e fizetések következtében a követelési tételek folyton változnak. Végül alapos felperesnek utolsó panaszpontja is, mert ha évek óta állandó üzleti összeköttetésben álló s a számlát évrőlévre az egyenleg feltüntetésével lezáró kereskedők egyike számláját a másiknak megküldi és a másik azt átvéve, bizonyos időn belül nem nyilatkozik, akkor olyan körülmények fenforgása esetében, minők a jelen esetben a megállapított tényállás szerint fenforognak. a nem nyilatkozó fél úgy tekintendő, mint a ki hallgatása által a számla helyességét elismerte; ugyanis szem előtt tartva azt, hogy 40 éven át állottak peres felek üzleti összeköttésben, és tekintettel arra, hogy ilyen esetben a számla elküldésének czélja csak az lehet, hogy a tartozási viszony időközben is tisztáztassék és az év végén mutatkozó egyenleg határozott összege megállapíttassék, a kereskedelmi forgalomban megkívánt jóhiszeműség megköveteli, hogy ilyen esetben a küldött számlára az a fél, ki azt átvette, nyilatkozzék, az a fél tehát, a ki ily körülmények között átveszi a számlát és arra egyáltalán nem nyilatkozik, joggal tekinthető úgy, mint a ki hallgatásával elismeri a számla helyességét. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint alperes legalább az 1895. évben megkapta az ezen évi vásárlást és fizetést, valamint a korábbi évi hátralékot feltüntető könyvkivonatot, — minthogy ezen könyvkivonat az irányadó tényállás szerint alperesnek akkori tartozásaként 937 k. 90 fl.-t