Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

52 Budapesti kir. ítélőtábla. mint ilyen a perbenállás képességét elveszítette. Tényként állapította meg a felebbezési bíróság, hogy felperes az 1903. (nem pedig, mint némely helyen a felebbezési bíróság ítéletében tollhibából íratott, 1904.) évben június 27-én a nyersanyag felmérésében részt vett, ugyanazon a napon alperes kivánságára Bécsbe utazott Sz. szerződtetése végett, onnan Győrbe üzleti összeköttetés létesítése végett, és onnan Budapestre érve július 1-én átvette a korábbi üzletvezetőtől a könyveket és iratokat, és ettől a naptól a gyárban üzletvezetői működést teljesített. A felebbezési bíróság ezen az alapon kimondta, hogy felperes szorosan vett üzletvezetői tevékenysége 1903 július 1-én vette kezdetét, de szolgálata alpereseknél már június 27-én tekintendő megkezdettnek. E kimondást nem ténymegállapításnak, hanem a fenntemlített ténymegállapításokból levont és jogi minősítés tekintete alá eső következtetésnek kell tekinteni, a minek a felebbezési bíróság az idézett kimondás szövegezésével (eszorosan vett üzletvezetői tevékenység", és megkezdettnek tekintendő**) maga is kifejezést adott. De e kimondást a kir. ítélőtábla magáévá tette. A C) alatti szerződés értelmében felperes az állást 1903 július 15-én volt köteles elfoglalni, de alperes kivánságára már korábban is. Alperes a szolgálatba lépéstől (Eintritt) számított három évre alkalmazta felperest, és pedig úgy, hogy felperes nem mondhatott fel, alperes ellenben a szolgálati év letelte előtt három hónappal felmondhatott. E szerint a három havi felmondásnak az első év végére vonatkozó hatálylyal 1904. évi márczius 27-ig kellett történni, ha a szolgálati év 1903 június 27-én kezdődőnek tekintetik, és 1904 április l-ig, ba a szolgálati év 1903 július 1-én kezdődőnek tekintetik. Mindamellett mégis abból, hogy felperes 1903 június 27—30 napjára a D) al. melléklet szerint külön kapta meg illetményeit, onnan kezdve pedig havonkinti illetményeket kapott, és abból, hogy a felek nem állapították meg egymás közt kifejezetten, hogy mely napot kell a felmondás határideje szempontjából a szolgálati év kezdetének tekinteni, a kir. ítélőtábla arra a következtetésére jutott, hogy alperes az 1904 márczius 28-án Bécsből elküldött és a kereset szerint márczius 31-én már felpereshez érkezett felmondással az első szolgálati év végére vonatkozólag nem késett el. A felmondás idejére vonatkozó szerződési határozmány czélja ugyanis az volt, hogy egyrészről alperesnek módja