Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

36 Budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla: Az első bíróság felperest keresetével elutasította ugyan, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a keresetben megjelölt baleset folytán kárt szenvedett, de kimondotta, hogy alperesnek a kérdéses balesetből származó kárért való felelőssége fennáll, vagyis a kárkövetelés jogalapjának fenforgását megállapította. Az alperes ezen Ítélet ellen nem felebbezett s a felebbezési tárgyaláson azt az ellenkérelmet terjesztette elő, hogy az első bíróság ítélete hagyassék helyben. Minthogy e szerint az elsőbíróság döntésének a kárkövetelés jogalapjának fenforgását megállapító része, jogerőssé vált, s a felebbezési bíróság utalással az elsőbiróság ítéletének e tekintetében való jogerősségére a jogalap kérdésére nézve a döntésbe nem is bocsájtkozott. Alperes e kérdésre nézve a s. e. t. 183. §-ában kimondott szabálynál fogva felülvizsgálattal nem élhet, minélfogva a felülvizsgálati kérelemben a most említett kérdésre vonatkozó panaszokat érdemleges felülbirálat tárgyává tenni nem lehetett és alperesnek felülvizsgálati kérelmét amennyiben ennek a kérdésnek eldöntésére vonatkozik: vissza kellett utasítani. Áttérve a felülvizsgálati kérelem ama részére, mely a kártérítés összegét illető döntésre vonatkozik: az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy felperes nem tudta bizonyítani, hogy kárt szenvedett, általánosságban vitatja ugyan, de a felebbezési bíróságnak azt a ténybeli megállapítását, hogy felperes a baleset következtében 8 napig beteg s munkaképtelen volt, meg nem támadja s meg sem kísérli annak kimutatását, hogy valamely jogszabályba ütköznék a felebbezési bíróságnak ama ténybeli megállapítása, hogy felperes saját üzletében egy éven át 3000 K-t keresett s ehhez az összeghez arányosítva az által, hogy napi keresményétől 8 napon át meg volt fosztva és hogy erre az időre a különben másutt alkalmazásban levő fiát volt kénytelen maga helyett üzletébe állítani, naponta 12 K keresménytől elesett. Ezeket a megállapításokat tehát a felülvizsgálati eljárásban is irányadóknak s az azokhoz fűzött, alperesnek 96 K.-ban s járulékában való marasztalására levont következtetést annál inkább helyesnek kellett elfogadni, mert a s. e. t. 65. §. szerint a ténykérdés birája valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségét az összes körülmények figyelembe vételével legjobb belátása szerint állapítja meg. Alperesnek anyagi jogszabály megsértése iránt emelt panasza is alaptalan, mert nincs olyan jogszabály, minőre az alperes hivat-