Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

8 Budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla: A fegyelmi hatóság jogszerű gyakorlásának hatálya az, hogy annak magánjogi következményei megbirálásánál a rendes bíróság az illetékes fegyelmi hatóságnak elhatározási körébe eső tényeknek valóságát és a lefolyt fegyelmi eljárás során kiszabott büntetés mérvét nincs jogosítva felülbírálni, hanem elbírálása körébe csak az a kérdés tartozik, hogy a fegyelmi határozattal megállapított cselekmények olyan természetüek-e, a melyek a fegyelmi bűntettre nézve a fennálló viszonynál fogva maguk után vonják-e a magánjogi igények elvesztését. E szerint azonban a fegyelmi eljárás során megállapított tényállással szemben az nem vizsgálható, hogy egy kis mennyiségű dinnyének a vasúti kocsiból leendő kivételére a feladóktól a felperes engedélyt kapott-e, az ez irányban megállapított tényállás ellen emelt panasz tehát figyelembe e helyütt már ez okból sem jöhet. A vasútra feladott árú megdézsmálása az intézetnek úgy vagyoni, mint erkölcsi érdekeit tényleg koczkáztatja, a fegyelmi bíróság által megállapított tényállás tehát a szolgálati rendtartás 53. §. c) pontjában megszabott és a szolgálatból való elbocsájtást maga után vonó esetnek minősíthető és így a szolgálatból való elbocsájtás nem tekinthető a szolgálati rendtartásba ütközőnek, és mivel a szolgálatból való elbocsájtás jogszerű következménye az, hogy az alkalmazott a szolgálat ellenértékét képező illetményeit elveszti, a jelen esetben az alperes fegyelmi hatáskörében kimondott rendelkezés ezt a magánjogi következményt vonja maga után, következéskép a felebbezési bíróság döntésében az anyagi jog megsértését felismerni nem lehet és a felperesnek úgy azt a panaszát, hogy a felebbezési bíróság a polg. rendtartás téves alkalmazásával ítélte jogszerűnek a felperes elbocsájtatását, valamint azt, hogy ennek következményekép magánjogi igényeinek elvesztése helytelenül lett kimondva, alaptalannak kellett tekinteni. Az a panasz pedig, hogy a fegyelmi vizsgálatot nem az állandó fegyelmi biztos, de más alkalmazott teljesítette és így az ellene lefolytatott fegyelmi eljárás a szolgálati rendtartás 42. §-ának megsértésével folytattatott le, alaptalan azért, mert a szolgálati rendtartás 40. §-a értelmében rendszerint az állandó vizsgáló biztos teljesíti ugyan a vizsgálatot, de ez nem zárja ki, hogy ilyenre más alkalmazott kiküldhető ne legyen.