Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 3 szerzett, mert anyagi jogszabály, hogy a fődolog elválaszthatlan tartozéka a fődolog jogi sorsában osztozik, a trágya pedig a birtoknak elválaszthatlan tartozékát képezi, mely mint ilyen minden további átadás nélkül az ingatlan tulajdonosának tulajdonát képezi. De megsértette a felebbezési bíróság azt az anyagi jogszabályt is, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint a mennyivel maga bir, s igy a végrehajtatónak sincs több joga a lefoglalt dologra, mint a végrehajtást szenvedőnek, a miből következik, hogy a végrehajtást szenvedő birlalásában levő ingókra vezetett foglalás nem bir hatálylyal oly harmadik személylyel szemben, a ki kimutatja, hogy az ő jogára való tekintettel a lefoglalt tárgyak nem állanak a végrehajtást szenvedő szabad rendelkezése alatt. Felperesnek az anyagi jogszabály megsértésére alapított panasza alapos. A felebbezési bíróság ugyanis tényként megállapította, hogy B. D. haszonbérbe vette felperesnek Ercsin levő birtokát 1904. évi szeptember 30-tól 190G. évi szeptember 30-ig s hogy a bérleti szerződés 8-ik pontja szerint a haszonbérlet utolsó évében termelt trágya ingyen a birtokon marad s a haszonbérbeadó tulajdonába megy át; továbbá, hogy a bérleti szerződés 1905. évi október 1-től kezdve J. B.-ra ruháztatott át, a ki tényleg átvette a birtokot az ott lévő trágyával; végre, hogy a lefoglalt trágyának 15 kocsin felüli része a bérlet utolsó évében termeltetett, s a végrehajtás 1905. évi deczember hó 14-én foganatosíttatott. E tényállás szerint tehát egyrészt a végrehajtás foganatosításakor végrehajtást szenvedő már nem volt felperes bérlője, s a lefoglalt trágya birtokosa, miután azt tőle J. B. már átvette, másrészt végrehajtást szenvedő a trágya felett a bérleti szerződésben foglalt megállapodás értelmében sem rendelkezett szabadon, miután a bérlet utolsó évében termelt trágyát a birtokról el nem vihette, azt el nem adhatta, de köteles volt azt a birtokban felhasználni, illetve a birtokon hagyni és a birtokos tulajdonába bocsátani. Miután pedig a végrehajtató a lefoglalt ingóra több jogot nem szerez, mint a mennyivel a végrehajtást szenvedő arra nézve birt, s így még ha a lefoglalt trágyának utolsó évben termelt része a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezte volna és birtokában lett volna, mint a hogy a ténymegállapítás szerint nem volt, mert az már J. B. birtokába ment át, a foglalás joghatályában még se lenne fentartható, mert a lefog1*