Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla. 461 kiskorú gyermek szüleivel egyetemlegesen, a kiskorú gyermek atyai nagyszülei is arra lettek kötelezve, — hogy felperes kezéhez 1904. évi június hó 15-től kezdve — addig, mig a kiskorú magát fentartani képes lesz, esetleg mig a bíróság másként nem határoz, havi 6 korona gyermektartási dijat fizessenek. A szülőkkel igy egyetemleg elmarasztalt atyai nagyszülők, már elmarasztaltatásuk után összes vagyonukat s azokat az ingatlanokat is, melyekből felperes kielégítést követel, leányuknak, alperesnek, ajándékozták. A kiskorú gyermeknek úgy szülei, mint atyai nagyszülei teljesen vagyontalanok. E tényállás alapján a felebbezési bíróság azon az alapon utasította el felperest, az árvaszéki!eg megítélt tartás költségének alperes részére ajándékozott ingatlanokból való behajtására irányult keresetével, hogy az 1877. évi XX. t.-cz. 11. és az optk. 143. §-a értelmében a nagyszülők csak akkor kötelesek unokájuk tartásáról gondoskodni, ha a szülők vagy nem élnek, vagy teljesen vagyontalanok és e mellett keresetképtelenek, de az, hogy a szülők keresetképtelenek volnának, megállapítva nem lett; s így a nagyszülők a közigazgatási hatóság által, a törvény rendelkezése ellenére lettek tartásdíjban elmarasztalva. Felperes felülvizsgálati kérelmében az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) pontja alapján, anyagjogi szabály megsértését panaszolja s azt vitatja, hogy a felebbezési bíróságnak nem állott jogában a gyámhatósági határozatot az anyagjogi törvényesség tekintetéből felülbírálni. Ez a panasz alapos. Mert az 1877. évi XX. t.-cz. 11 és 13. §-ai értelmében, ha a szülők tartósan különválva élnek, és gyermekeik eltartásáról kellőleg nem gondoskodnak, addig mig a bíróságok ez iránt nem határoznak, ideiglenesen a gyámhatóság határoz a felett is, hogy a tartás és nevelés költségét ki viselje. A gyámhatóság tehát a kiskorú gyermek nagyszüleit is elmarasztaló határozatának meghozatalánál törvényes hatáskörében járt el. Aza kérdés, vájjon a nagyszülők, annak ellenére, hogy a szülők keresetképtelensége nem lett kimutatva, az anyagjogi törvényesség szempontjából helyesen lettek-e elmarasztalva? ebben a perben nem vizsgálható. Kizárja ezt az 1869. évi IV. t.-cz. 1. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy sem a közigazgatási hatóságok, sem a bíróságok, egymás jogkörébe nem avatkozhatnak és az 1877. évi XX. t.-cz. 191. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint jogérvényes gyámhatósági határozatok ellen bírói