Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

452 Marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. rinti érvénytelenségét kivéve, valóban a K. T. idézett szakaszainak rendelkezését sértené. Azonban a biztosítási feltételekre e szempontból hivatkozni csak akkor lehet: ha a kikötött eljárás tényleg a megállapodásnak megfelelően történt; továbbá ha a feltételekből kifejezetten kitűnik, hogy azok mindkét felet egyaránt kötelező megállapodást tartalmaznak; s a kár megállapítás kikötött módja kizárólagos útként van megjelölve. Minthogy azonban jelen esetben e kellékek egyike sem forog fenn, mert a meg nem támadott tényállás szerint a megejtett becslési eljárás épen az alperes által döntés alapul ajánlott szabályrendelet 29. §-ának sem megfelelően történt; mert ugyanazon szabályrendelet 31. §-a szerint az a kikötés, hogy a becsléssel meg nem elégedés esetén a közigazgatási hatósághoz lehet fordulni, kifejezetten kizárólagos útnak megjelölve nincs és csupán csak a biztosítottra nézve van ez út használata a szabályrendelet 31. §-ában megengedve. Helyes tehát és a K. T. 472 és 481. § - ait nem sérti a felebbezési bíróságnak az a jogálláspontja, hogy a szabályrendelet 31. §-a, a kár nagyságának a törvénykezési rendtartás által szabályozott módon való bizonyítási útját kí nem zárja. Az itt kifejtetteknél fogva nincs megállható alapja alperes ama vitatott álláspontjának sem, hogy mivel felperes az alispáni határozat ellen a közigazgatási bizottsághoz nem felebbezett, kérvényének világos tartalma ellenére, a nagyobb kárkövetelési jogáról lemondottnak volna tekintendő. 520. Vagyonátruházás megtámadása a hitelező részéről. Ajándékozás és visszterhes ügylet. (1905 november 7. G. 96. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Tényállás szerint, az alperesre ruházott ingatlanok értéke az alperes által szolgáltatott ellenértéket 3700 koronával meghaladja. Egyedül és kizárólag ebből az értékkülömbözetre vonatkozó ténymegállapításból teszi a kir. törvényszék azt az anyagjogi következtetést, hogy az 1905 február hó 3-án létrejött jogügylet csak részben viszterhes, részben, még pedig a 3700 koronát tevő külömbözetre nézve ajándékozás. Ez a jogi álláspont téves. Az úgynevezett vegyes jogügylet (negotium