Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

426 Kolozsvári kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla: Minthogy nem vitás peresfelek között, hogy L rendű alperes az egyenes adósokért felperes irányában készfizető kezességet vállalt — minthogy továbbá a készfizető kezes egyetemleges adóstársnak tekintendő — minthogy továbbá a hitelező törvényen alapuló szabadválasztási jogánál fogva akár az egyenes adóstól, akár pedig ennek mellőzésével a készfizető kezesek bármelyikétől követelhet kielégítést; minthogy pedig felperes sem az egyenes adósoknál, sem elsőrendű alperesnél kielégítést nem nyert és pedig ez utóbbinál abból az okból, mert ez vagyonát ajándékozás útján másodrendű alperesre ruházta át, minthogy továbbá felperes szabad választási jogára tekintettel nem utasítható arra, hogy a másik készfizető kezesnél keressen kielégítést, hanem az ált. p. t. k. 953. §-a értelmében jogosítottnak tekintendő az ajándék tárgya értékéből szerezni kielégítést: a kir. ítélőtábla úgy találta, hogy a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt az által, hogy felperes kereseti jogát másodrendű alperessel szemben megállapította. Tekintettel azonban arra, hogy felperes az adóslevél kiállításakor 1896. évi október 21-én nyert ama jogát, a mely szerint követelését az egyik egyenesadós G. P. által ennek ingatlanaira engedett zálogjog bekebelezéssel biztosítsa, csak 1898. évi november hó 3-án érvényesítette, tekintettel továbbá arra, hogy az adóslevél szerint a tőkéből évenként 10% volt volna törlesztendő és hogy felperes a törlesztési határidőket be nem tartó egyenes adósoknak éveken át halasztásokat adva, azokat és elsőrendű alperest csak 1903. évi márczius hó 17-én peresítette be: a kir. Ítélőtábla megállapítja, hogy felperest követelésének biztosítása, illetve behajtása körül mulasztás terheli. Minthogy pedig abban az esetben, ha a követelés behajtása az egyenes adóson a hitelező mulasztása folytán vált lehetetlenné : a kezes nem perelhető, az esetben, ha másodrendű alperes által bizonyíttatnék, hogy a mennyiben felperes a nyert bekeblezési engedély alapján követelését késedelem nélkül biztosította volna, illetve az első törlesztési részlet pontos befizetése elmulasztása után késedelem nélkül, további halasztások mellőzésével, perrel lépett volna fel, a követelés az egyenes adósokon behajtható volt volna, illetve elsőrendű alperes velők szemben kártérítési jogát sikerrel érvényesíthette volna: ez esetben másodrendű alperes nem marasztalható. E tekintetben tehát másodrendű alperes