Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Kassai kir. ítélőtábla. 415 tényével szemben, hogy az árút a romanowi vasúti állomáson megvizsgálta és átvette, a mely árúnak minőségét már előzetesen is ösmerte, — figyelemmel a Ker. Törv. 346. §-ának rendelkezéseire — csak abban az esetben lenne joga a Ker. Törv. 348. §-a alapján kártérítéseit követelhetni, ha azt igazolná, hogy az árúnak oly rejtett hiányai voltak, á melyek az átvételnél á rendes üzleti kezelés szerint felösmerheiők nem voltak, a mit azonban a felperes maga sem állít, annál kevésbbé bizonyít. Hogy a felperes a petróleumot világításra vette és czélozta forgalomba hozni, mutatja a felebbezési bíróság által tényként megállapított ama körülmény is, hogy az árút — daczára, hogy a vasúti fuvarozási költségek őt terhelték — a hosszabb és költségesebb úton szállíttatta rendeltetési helyére, nyilván abból a czélból, hogy a világításra szolgáló kőolajra kivetett kincstári fogyasztási adót felperes kikerülje, vagy legalább annak kikerülését megkísérelje. Az árú elkobzásának az oka tehát a felperes tudatos tényén alapulván, az abból származó károkért az alperes felelősségre nem vonható és tőle a kifizetett vételár sem ez okból, sem jogtalan gazdagodás czímén vissza nem követelhető. A felperesnek az a panasza, hogy az alperes azon az alapon is marasztalandó lett volna a kereseti összegben, mert az elkobzás óta a petróleum a hordókból kiszivárgott és ennek oka a begöngyölésnek az átvételkor fel nem ösmerhető hiányossága volt — szintén nem bír törvényes alappal; mert egyrészről a felperes ezt a kifogását az eljárás eddigi folyamán nem érvényesítette, másrészről pedig a felebbezési bíróság ítéletében csupán az a tényállás nyert megállapítást, hogy a kőolaj a rendőri hatóság által eszközölt lefoglalás után a felperes pinczéjéből legnagyobb részben eltűnt, de hogy ez a megsemmisülés a begöngyölés, illetve a hordóknak az átvételkor fel nem ösmerhető rejtett hiányai miatt történt volna, egyáltalán megállapítva nincs. (1906 máj. 15. G. 34. sz. a.) 483. Panaszolja a felperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett akkor, a midőn az egyességet (mely szerint a felperes testi sértésből származott kára fejében 50 frttal megelégedett) érvényesnek fogadta el, habár a felperes maga sem tudhatta, hogy megsérelmezéséből minő testi és vagyoni hátrányok fognak bekövetkezni. Ez a panasz nem bir alappal, mért