Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

470 Kolozsvári kir. ítélőtábla. csak abból folyhatna, ha felperesek a szerződésben megállapított 6600 K pontos ki nem fizetéséből származott külön kárukért pereltek volna. Azzal sem sértett a kir. törvényszék anyagi jogszabályt, hogy alpereseket a megitélt tőke után az 1898 október hó 3-tól számítandó kamatokban is elmarasztalta, mert alperesek a szerződés szerint ekkor lettek volna kötelesek a megitélt összeget kifizetni, tehát az által, hogy felperesek a tőkét szerződés szerinti időben nem kapták kézhez^ csak úgy nem szenvednek kamatveszteséget, ha alperesek ennek megfizetésére kötelezve lettek. A kereseti jogalap állítólagos megváltoztatásának figyelembe nem vétele miatt alaki jogszabálysértésért emelt panaszt sem találta alaposnak a kir. ítélőtábla, mert az, hogy a hátralékos vételár kiszámításához a szerződés és árverési vételár közötti különbözet vétetett alapul, és hogy a követelés jogossága azzal indokoltatott, hogy alperesek mulasztása idézte elő az árverés megtartását : nem foglalnak magukban kereseti jogalap-változtatást, hanem azok a kereseti jogalap megalapítására az 1893 : XVIII. t.-cz. 31. §-ában megengedett felhozható újabb ténykörülmények. 533. Ha a foglaláskor fel nem talált bemutatóra szóló életbiztosítási kötvényt utóbb maga a végrehajtást szenvedő szerzi meg, a foglalás hatályossá válik, mihezképest az intézet arra akkor, ha a végrehajtást szenvedő mutatja be, jóhiszeműen nem fizethet, de ha a bemutatást más teljesíti, a fizetés jóhiszemű. Jogi következtetés a tudomás kérdése. (1905 márczius 27. 1905. G. 31. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bírósági tényállás szerint a felperes javára, P. K. ellen vitt végrehajtásban 1903 június 9-én lefoglalták a végrehajtást szenvedőnek a Transsylvania biztosítóbank alperes ellen bemutatóra szóló biztosítási kötvényen alapuló követelését; alperes a letiltási rendelvényt 1903 június 10-én vette ; az okirat azonban a foglalásnál nem lévén föltalálható, a végrehajtást foganatosító bíróság kimondta, hogy a foglalás hatálya attól függ, hogy az okirat utólag megszereztetik vagy megsemmisíttetik; ezt a végzést alperes 1903 augusztus 3-án vette; alperes