Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

468 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. dés 36. §-ának fentebb érintett rendelkezése Kolozsvár város egyes polgáraival szemben — a szerződő felek egymásközti viszonyának érintetlenül való hagyása mellett — hatályosnak nem tekinthető, s ezért alperest a már említett szerződésben elvállalt kötelezettségének a teljesítéseként a légszesznek a felperes műhelyébe való bevezetésére kötelezte. Ebből foly azután az is, hogy alperes ama magatartása, hogy a felperes műhelyébe a légszesz bevezetését megtagadta, felperes részére a légszesz be nem vezetése miatt származott kárának követelései jogát megállapítja s alperes kártérítési kötelezettségét kimondani kellett. 532. Adásvevési szerződés teljesítése oly esetben, midőn a vevő elvállalt tehermentesítési kötelezettségének eleget nem tévén, az ingatlan elárvereztetett és azt a szerződési vevő vette meg. Egyetemlegesség. — Időelőttiség. — Keresetváltoztatás. (1905 január 16. 1904. G. 162. sz. a.i A kir. Ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletében az nyert megállapítást, hogy a peres felek között 1898. évi augusztus hó 20-án létrejött adásvevési szerződés értelmében alperesek a megvett ingatlanok kialkudott 6600 K vételárát a vétel tárgya ingatlanokra zálogjogilag bekebelezett terhek és felmerült költségek törlesztésére voltak kötelesek fordítani s az 1898. évi október hó 3-áig eszközlendő eme fizetésekről a most jelzett napon számolva a 6600 K vételárból ki nem fizetett s így fenmaradt hátralékos vételárt felperesnek készpénzben kifizetni. Tény továbbá az is, hogy alperesek — jóllehet a már jelzett szerződés a bekebelezési engedélyt (clausula intabulandi) is magában foglalta — a megvett ingatlanoknak a saját nevökre való bekebelezését elmulasztották s minthogy a jelzálog tárgya ingatlanokra bekebelezve volt tartozásokat a kikötött határideig sem fizették ki, a vétel tárgya ingatlanok végrehajtás útján el lettek árverezve s azokat a birói árverésen 5600 K vételárért alperesek vették meg. Helyes tehát a kir. törvényszék Ítéletében foglalt az a megállapítás, hogy a kereset alapját az a vételár-különbözeti összeg képezi, a mely a már jel-