Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)
Budapesti kir. ítélőtábla. 7:: félnek vau fentartva, ennek méltányosan és arányosan kell történnie. (1903 október 15. II. G. 81. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Mellőzni kellett ugyan felperesnek azt a panaszát, hogy a felebbezési bíróság a K. T. 481. §-ában foglalt anyagi jogszabályt sértette meg azzal, hogy a szakbizottsági eljárás kötelező voltát egyedül az ajánlat szövegéből állapította meg és figyelmen kívül hagyta, hogy alperes megbízottja az ajánlatot annak kiállításakor alá nem írta és hogy így alperes az ajánlathoz rögtön hozzá nem járult, mert a felebbezési bíróság a szakbizottságra vonatkozó kikötésnek kötelező voltát nem az 5. sz. alatti ajánlat szövegéből, mely a szakbizottsági eljárás kikötését különben sem tartalmazza, hanem egyrészt abból állapította meg, hogy a G) alatti kötvényben foglalt biztosítási föltételek 11. §-a szerint arra az esetre, ha a biztosított a biztosító-társaság kiküldöttje által foganatosított becslés eredményét nem fogadja el, mind a két félre kötelező szakbizottsági eljárás útján való becslés köttetett ki; másrészt pedig abból, hogy a biztosított D. B. a Gr) alatti biztosítási kötvényt észrevétel nélkül elfogadta. Annál inkább alaptalanul vitatja tehát felperes, hogy a felebbezési bíróság megsértette a K. T. 481. §-ában foglalt anyagi jogszabályt, mert felperes keresetét épen a G) alatti biztosítási szerződésre alapította, a szakbizottsági eljárás kikötésére vonatkozó megállapodás tehát a felek között érvényesen létrejött. Alapos azonban felperesnek a miatt emelt panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabály megsértésével értelmezte a kérvényben foglalt biztosítási föltételek 11. §-ának ezt a szövegét: jogában áll a biztosító-társasági kiküldöttnek a szakbizottsági eljárásnál felmerülendő költségek fedezésére egy megfelelő, legfeljebb 400 koronáig terjedő összegű előleget a biztosított féltől követelni, a melynek magasságát a társaság kiküldöttje állapítja meg. A most idézett szöveget ugyanis a felebbezési bíróság akkép értelmezte, hogy alperes kiküldöttje útján csak szerződési jogát gyakorolta, a mikor a szakbizottsági eljárás költségének fedezésére a vonatkozólag megállapított tényállás szerint a maximális 400 korona előlegnek, mint saját tetszése szerint megállapítható összegnek letételét követelte ; s hogy ennélfogva súlytalan felperesnek az az állítása, hogy a szakbizottsági eljárást maga alperes hiúsította meg az által hogy a különben is végrehajtásokkal üldözött