Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 7! Minthogy tehát a vasút közegeinek eljárásáért csak annyiban felelős, a mennyiben ezek a törvény vagy az üzletszabályok által a vasútra rótt kötelességek ellen vétenek, minthogy a most kifejtettek szerint az utólagos rendelkezés megtételére szolgáló űrlap kitöltése nem a vasút kötelessége s így az azt kitöltő vasúti közeg e részben nem a vasút, hanem az Írásbeli rendelkezés kiállítására köteles feladó megbízottjának tekintendő, minthogy a vasút a feladónak az utólagos rendelkezés végrehajtásáért csak az írásbeli nyilatkozat tartalmához képest felelős, minthogy nem vitás az, hogy alperes a 7, és 2. alatti utólagos rendelkezéseknek megfelelően járt el: alaptalan úgy a fuvardíjtöbblet, mint a szállítási határidő elmulasztása miatt keresetbe vett felperesi követelés. E döntés mellett nem kellett foglalkozni azzal a kérdéssel, vájjon lehet-e helye oly tartalmú utólagos rendelkezésnek, hogy az árú ott, a hol van, állíttassék meg, s irányíttassék az új rendeltetési állomásra s a felesleges bizonyítás mellőzésével a rendelkezési állomásokra tartozó felperesi előadásra sem kellett kiterjeszkedni. Ezek után az a kérdés döntendő el, hogy felperes tarthat e jogos igényt a kocsi-álláspénz visszafizetésére ? A kir. törvényszék ebben a kérdésben is az alperes javára határozott. Mert — teljesen figyelmen kívül hagyva a vasúti belső kezelésre vonatkozó 1 F. alatti szolgálati utasítást — az Üzl. Szab. 66. §. 1. pontjához tartozó II. póthatározmány utólagos rendelkezése szerint a apályaudvaron marad» rendeltetéssel feladott árúk csak a czímzettnek (átvevőnek) szolgáltattatnak ki; a vasút tehát ennek megfelelően járt el akkor, midőn a felperestől való megbízás igazolása nélkül jelentkezett E. R.-nak az árúk kiadását megtagadta, habár az a fuvarlevelek másodpéldányát fel is mutatta. A felperes czímzett jelentkezéséig felmerült kocsi-álláspénz beszedése ennélfogva jogos. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1903 május 1-én. D. 176.) A kir. ítélőtábla: A felebbezési bíróság az ítéletének indokolásában kifejtett és a kir. Ítélőtábla által is elfogadott jogi okok alapján helyesen mondotta ki azt, hogy az utólagos rendelkezés megtételére szolgáló űrlap kitöltése a féladó kötelessége, s hogy a mennyiben azt az erre kötelezett fél nem maga végzi, hanem annak megtételével a vasút közegét bízza meg, az utóbbi mulasztásának vagy helytelen eljárásának jogi következményeiért a vasút felelősségre nem vonható. Tekintve már most, hogy nincs felülvizsgálati panaszszal megtámadva a felebbezési biróság Ítéletének az a döntése, hogy alperes fuvarozó vasat az írásba foglalt utólagos rendelkezés tartalmának az általa elvállalt fuvarozás keresztülvitelénél megfelelt és annak tartalmához képest a szállítási határidő betartása tárgyában sem követett el mulasztást: a felebbezési biróság az által, hogy alaptalannak mondotta ki felperesnek a fuvardíjtöbblet, mint a szállítási határidő elmulasztása czímén a fuvar-