Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. 61 zésére bocsátotta, s felperes a rendelkezésre bocsátást el is fogadta, alperes azonban az árunak kiadását a C) alatti levélben foglalt, s értelmezésre nem szorult kijelentés szerint azért tagadta meg, mert a saját vevője a szállítás elmaradása miatt állítólag kártérítési igénynyel lépett föl ellene, s viszont alperes ebből származható kára tekintetében megtartási jogot érvényesített felperes ellenében a kereseti árúra. A S. E. T. 197. §-a szerint a felülvizsgálatnál is irányadó ebből a tényállásból a felebbezési bíróság helytelenül vonta le azt a jogi következtetést, hogy az alperes által felperes rendelkezésére bocsátott, de kiadni megtagadott árúnak vételárát felperes jogszerűleg nem igényelheti, hanem immár csak az árú kiadását s esetleges kára megtérítését követelhetné, amire nézve azonban keresetet nem támasztott. Mert a peres feleknek erre vonatkozó jogvitája nem dönthető el annak vizsgálata nélkül, hogy az árúnak rendelkezésre bocsátása a kiadás megtagadása által nem-e vesztette el hatályát? s mert abban az esetben, ha az árú kiadásának megtagadása jogos ok nélkül történt, ezáltal a rendelkezésre bocsátás hatályát vesztette, alperes tehát ebben az esetben a szerződéstől el nem állhat, hanem az árú általa megtartottnak tekintendő s a kellő időben tett minőségi kifogás, amennyiben az árú a megrendelésnek nem felelt meg, a K. T. 348. §-a alapján esetleg csak a vételár aránylagos leszállításának és emellett kártérítésnek követelhetésére ad neki jogot. Irányadó jogszabály ugyanis, hogy a vevőnek a rendelkezésre bocsátás által oly helyzetbe kell hoznia az eladót, hogy ez valósággal rendelkezhessék is az árúval. Ebből folyólag alperes csak annyiban korlátozhatta felperest az árúval való rendelkezhetésben, s az árút csak annyiban tarthatta meg, amennyiben erre a rendelkezésre bocsátás mellett is jogos oka volt, amennyiben tehát a felperes rendelkezésére bocsátott árúra őt a felperes ellenében megillető valamely kövelelés alapján a törvény értelmében megtartási jogot érvényesíthetett. Ez az eset azonban fenn nem forog, mert a megtartási jog gyakorolhatásának törvényes föltételeit a K. T. 309, §-a tüzetesen meghatározza, s a törvényben meghatározott előfeltétel hiányában megtartási jog nem gyakorolható. A felhívott törvényszakaszban foglalt általános szabály szerint a megtartási jog csak lejárt követelés tekintetében érvényesíthető. Ezt az általános szabályt kell alkalmazni a jelen perben is, mert a K. T. 309. §-ának második bekezdésében meghatározott kivételes esetek egyike sem forog fenn. Alperes tehát csak lejárt követelése