Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. 43 A kir, Ítélőtábla: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a büntető bíróság ítéletében megállapított nyolcz napi munkamulasztást okozó könnyű testi sértésen kívül keletkezett egyéb sértések és az alperes cselekménye között okozati összefüggés nincs és arra, hogy eme súlyosabb sértés is az alperestől származott, bizonyíték nincs. A tényállásnak ily irány* ban való megállapítása miatt mindkét fél felülvizsgálati panaszszal él, és a felperes azt panaszolja, hogy a mennyiben a büntető bíróságnál kihallgatott N. S.-né, H. V.-né, N. I. és B. J. tanúk vallomását a polgári bíróság bizonyítékul nem vette, e tanúkat közvetlenül kellett volna kihallgatnia, e tanúk vallomása pedig a felperes előadásának valószinű voltát kimutatván, felperes eskü alatt volt volna kihallgatandó, és ez uton a felebbezési bíróságnak arra nézve is meg kellett volna állapítania a tényállást, hogy a súlyos sértést a felperesen ki okozta, az pedig lényeges eljárási szabálysértést képez, hogy a tanúk kihallgatása úgy a felek eskü alatti vallomásának kivétele mellőztetett, és a súlyos testi sértés tekintetében a tényállásnak megállapítása nélkül hozatott ítélet. Viszont az alperes azt panaszolja, hogy a tényállás arra, hogy a könnyű testi sértés okozta a munkamulasztást, szintén jogszabály sértéssel állapíttatott meg, mert a büntető bíróság őt az alapon marasztalta, hogy a sértés többektől származik, és nem lehet tudni, kitől ered a bántalmazó cselekmény, a miért a tettlegességben részt vett összes [személyek felelősek, azonban e marasztalási alapon az alperes cselekménye és a sérelem közötti okozatos összefüggés nem áll meg. Az eljárási szabály sértésére alapított panasza mind a két félnek alaptalan, mert a felebbezési bíróság Ítélete már a felülvizsgálati bíróság által ez ügyben I. G. 133/1903. sz. a. hozott feloldó végzésben elfoglalt és a S. E. T. 204. §. szerint a felebbezési bíróságnak is irányadó arra a jogi álláspontra van alapítva, hogy a büntető bíróság ítélete köti a polgári bíróságot a tekintetben, hogy a polgári biró a büntető ítélet ellenében már nem teheti azt kérdésessé, hogy az elitélt cselekményt az elitélt valóban elkövette-e es hogy e cselekmény minő büntettet vagy vétséget képez, e szerint a büntető Ítélet a maga egészében a tényállás kiegészítéséül elfogadtatott, ebben pedig megállapíttatott, hogy a könnyű testi sértést az alperes okozta, ellenben a súlyos sértést felperesen nem az alperes ténye idézte elő, a mennyiben a felperes a vasúti síneken elesett és szökés közben az ajtó vasredőnyébe ütközött, ennél-