Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

4(1 Budapesti kir. ítélőtábla. lyokra alapította, jóllehet a magyar villamossági részvénytársulat tisztviselői és szolgái takarékegyesületének alapszabályait semmiféle törvényes intézkedés jogforrás erejével fel nem ruházta és jóllehet emez alapszabályok semmiféle hatóságnak bemutatva nem lettek; továbbá, hogy anyagi jogszabály megsértésével kimondotta, hogy a nevezett tanú vallomásából és a nevezett részvénytársaság igazgatóságának a szóban forgó összeg letétele kíséretében az árvaszékhez intézett leveléből kitünőleg néh. P. L. hagyatékát képező összeg átörökíthető vagyont nem képez és kimondta ezt, daczára annak, hogy ezen összeg a P. L. fizetéséből levont és az említett részvénytársaság által hivatalnokai részére juttatott járulékok felosztása folytán néh. P. L.-ra és nem nejére, sem örököseire eső összeg egyesítése és annak kamatozása folytán maradt fenn. Panaszolja ezenfelül felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a mennyiben az említett alapszabályokra alapítható lett volna is az Ítélet, akkor is helytelenül alkalmazta a felebbezési biróság annak rendelkezéseit, mert a hivatkozott alapszabályok 2. §-ában kimondatik, hogy a «takarékegyesület» vagyoni állagából a tagot megillető rész a 8. és 9. §§-ban meghatározott esetekben újra az egyesületi tag tulajdonává lesz; ugyancsak a 8. §. c) pontja szerint pedig a folyósítás a tag halálával történik, tehát a jelen esetben a 8. §. e) pontja bekövetkezvén, a «takarékegyesület»-ben kezelt összeg néh. P. L. tulajdonává lett s így az mint örökség P. L.-nét, illetve P. L-t illeti. Mindezek a panaszok semmi alappal sem bírnak; a tényállás szerint ugyanis, néh. P. L. a kérdéses alapszabályoknak, mint az említett takarékegyesület tagja, magát alávetette, e szerint tehát a magyar villamossági részvénytársulat és P. L. között ezek az alapszabályok, az abban meghatározott jogviszonyok tekintetében, kölcsönös egyező akaratnyilvánításnak, vagyis szerződésnek tekintendők és így a jelzett alapszabályoknak jogalkotó erejét a szerződő felek akarata adja meg, melynek érvényére, miután abban törvény által tiltott, vagy a törvény által különös hatósági engedélyhez kötött ügylet nem foglaltatik, semmi befolyással nincs az a körülmény, hogy ezek az alapszabályok kormányhatóságilag jóváhagyva nincsenek. A felebbezési biróság tehát az anyagi jogszabályt nem sértette meg, midőn Ítéletét a többször említett alapszabályokra alapította. Minthogy pedig a B) alatti alapszabályok 2. §-a értelmében a takarékegyesület vagyona, mely úgy az egyes tagok befizetéseiből, mint egyéb járulékokból keletkezik, kizárólag az egye-