Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

Rendszeres tárgymutató. LXIII telestől, melyre nézve kedvező Ítéletre nem számíthatott, visszalépett, de a perre alperes adott okot. M. II. 701. Ha a bíróság részbeni pernyerés és pervesztés esetén az egyik felet a perköltségben marasztalja, e kivételes rendelkezést indokolni kell. B. II. 101. 111. §. A 111. §. csak alperesi teljes pervesztesség esetén alkalmazható. B. II. 239.; Po. II. 973. A perköltség viselése abban az esetben, ha az alperes a követelést az első tárgyaláson elismeri. D. YI. 255. Ha az alperes a követelés megítélt részét sem ismerte el és a követelést per nélkül nem egyenlítette ki, a perre okot adott és őt késedelem terheli. B. VII. 106. Perköltség viselésének kérdése, ha a kötelezett nem tudván, hogy kinek fizessen, tartozását az esedékesség időpontja után helyezte birói letétbe. N. VI. 527. Ha az alperes fizetési kötelezettsége a felebbezési bíróság által kitűzött tárgyalás és az Ítélet meghozása előtt beállott és alperes a fizetés elmulasztásával a felebbezési bíróság előtti eljárást és a pernek ítélettel való eldöntését szükségessé telte, nem alkalmazható a S. E. T. 111. §-a, hanem a 110. §. Sz. V. 599. A 111. §. alkalmazhatósága. B. V. 87. VII. 149.; K. VII. 415.; N. VI. 504.; P. VII. 568.; Sz. IV. 674. V. 575. VI. 645.; T. VII. 693. 112. §. Csak abban az esetben lehet alpereseket a perköltség fizetésére egyetemlegesen kötelezni, ha a kereseti követelés fizetésére is egyetemlegesen vannak kötelezve. Ezen az eseten kivül a biró joga legfeljebb odáig terjedhet, hogy több alperes szereplése esetén a perköltséget ezek között a részvétel arányában megoszsza. M. V. 422. A pervesztes pertársaival közös képviseletben részesült pernyertes alperes csak akkor igényelhet felperes ellenében jogosan költséget, ha a saját költségét külön felszámította. B. II. 33. Az a körülmény, hogy az alperes a pervesztessé vált másik alperessel közös képviseletben és védelemben részesüli, azt a következményt vonhatja maga után, hogy felperes az alperesek közös védelmével felmerült költségnek a nyertes alperesre eső aránylagos részét vagyis felét tartozik viselni. B. VII. 89.; Sz. V. 597. A perköltségnek a pertársak között megosztása. B. VII. 42. 253.; K. VI. 358.; Sz. IV. 653. VII. 650. 113. §. Támadó vagy védőeszköznek csak valamely ténybeli állítás vagy bizonyíték, de a puszta tagadás Dem tekinthető. Po. II. 973. A 113. §-t a bíróság belálása szerint alkalmazza. B. I. 216. VII. 54.; Gy. IV. 333. Pergátló kifogás elvetése esetén költség viselésének kérdése. B. I. 216.; Gy. IV. 333.; K. II. 591. VII. 441.; P. III. 501.; Po. II. 1033.; Sz. IV. 695. A perút helytelen választása következtében felmerült költség a pervesztes alperest nem terheli. Gy. V. 269. Perköltség viselésének és ügyvédi járandóságnak kérdése, ha a felperes az iparhatóság helyett első sorban a bíróságnál lép fel. B. V. 25. A pernek a törvényes képviselő hiánya miatt megszüntetése esetében az alperes költsége a jogosultság nélkül fellépő ellen állapítandó meg. B. VII. 194. Az alperes által kért tanúkihallgatás esetében a tanú orvosi megvizsgálásának költsége az alperest terheli. D. VI. 294. A felmondást helyettesítő kereset beadása előtti költségben az alperes nem marasztalható. M. VII. 493.