Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

XLvni /íendszeres tárgymutaló. 73—81. §§. Az okirali bizonyítás. Az okirat tartalma az annak kiállítása idejében hatályban levő törvények szerint bírálandó meg. B. III. 42. V. 12. 73. §. A közokirat. Vétkes gondatlanságból származó kártérítés iránti perben a károsító tény tekintetében folyamatban volt közigazgatási eljárás iratai, mint köziratok, bizonyítékul elfogadandók. B. I. 249. A fegyelmi hatóság határozatát tartalmazó okirat közokiratot csak a tekintetben képez, hogy a határozat a fegyelmi hatóság által meghozatott, de nem azon tényállás tekintetében is, a melyre a határozat alapítva van. B. IV. 185. Az adókimutatás csak az abban kitüntetett adónemek helyessége, jogossága s mennyisége tekintetében közokirat. K. II. 578. A kereskedelmi s iparkamara által az 1868: VI. t.-cz. 3. §. f) pontja értelmében kiállított bizonylat közokirat. B. II. 202. Az iparhatóság átiratának tartalmával szemben más bizonyíték nem érvényesíthető. B. I. 268. A helyi szokást a kereskedelmi s iparkamara átirata, mint közokirat bizonyítja. I). IV. 237. A ker. elöljáróságnak az állat elhullását és a betegség nemét tartalmazó bizonyítványa közokirat. B. II. 72. E bizonyítványnak közokirati bizonyító erejét le nem rontja az a körülmény, hogy az állatorvos a bonezjegyzőkönyvet az állat bonczolásakor nyomban fel nem vette. B. II. 72. Becslevélnek más esetben, mint törvényben odautalt czélra kiállítása a községi elöljáróság hatáskörébe nem tartozik. Gy. II. 397. Községi elöljáróság hatáskörébe nem tartozik annak a bizonyítása, hogy a fél a házat az abba befektetett és kölcsön adott pénzének kamatja fejében használja. K. VI1. 442. Annak bizonyítása, hogy telekkönyvezett ingatlan a természetben minő ingatlannal azonos, a községi elöljáróság törvényes hatáskörébe nem tartozik. Gy. VI. 300. A községi bizonyítvány alkalmas okirat a leszármazás és így az örökösi minőség bizonyítására. B. I. 194. Az állami inségkölcsönről 1859. és 1864. évben a községi elöljáróság tagjainak közreműködésével kiállított és községi pecséttel ellátott adóslevél (Schuldschein) az akkori osztrák perrendtartás szerint nem közokirat. B. III. 42. V. 12. A helyhatósági bizonyítvány a piaczi árt hitelesen bizonyítja. K. IV. 347. Helyhatósági bizonyítvány, mint közokirat. Sz. IV. 686. A marhalevél olyan közokirat, a mely az abban említett marhák tulajdonjogának igazolására alkalmas, az azonban nem zárja ki annak bebizonyítását, hogy az adásvétel nem a marhalevélben megjelölt eladó és vevő között, hanem az eladó és egy olyan harmadik személy között jött létre, a ki a marhalevélben vevőként meg nem jelöltetett. D. V. 250. A bíróság a marhalevél bizonyító erejét szabadon mérlegeli. B. VII. 97. A lólevél a felek magánjogi viszonyaira bizonyítékul nem szolgál. Po. II. 990. A vásárfelügyelőség annak igazolására, hogy az elkobzott és megsemmisített árú azonos a vásárra küldött árúval, hatósági körrel nem bir. B. VII. 260. Közhivatalnok, mint szerződő fél részéről másik szerződő féllel létesített jogügylet