Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

Budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla: Az, hogy valamely kiskorú részére kiszolgáltatott áruczikkek mennyiségileg és minőségileg az ő életviszonyaihoz képest szükségletéhez tartoznak-e, oly ténykérdést képez, a mely felülvizsgálattal csak az 1893: XVIII. t.-cz. 197. §-ában megjelölt alapon támadható meg. — Minthogy a felebbezési bíróság Ítéletében tényként az van megállapítva, hogy a II. r. alperesnek fia K. Gy. az A) alatti számlában részletezett czikkek megrendelésekor egy éves szekerész önkéntes volt, a ki önkéntes szolgálatát az apa beleegyezése mellett saját költségén teljesítette, a mi az apának az ezen szolgálattal járó költségek viselésére való kötelezését is magában foglalja ; továbbá meg van állapítva az is, hogy az Aj alatti számlában részletezett árúk : a 94 k. értékű egy drb sálon kard, egy sálon nadrág és egy disz broches kivételével mind szükséges ruhát és felszerelést képeznek, II. r. alperes pedig felülvizsgálati kérelmében nem is jelöl meg oly jogszabályt, a mely ezen tényállás megállapításánál a felebbezési bíróság által megsértetett volna, ide vonatkozó adatokat pedig a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei nem tartalmaznak: ennélfogva a II. r. alperesnek a fentebbi tényállás megállapítása ellen emelt panasza elfogadható alappal nem bír; a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és jogszabály megsértése nélkül megállapított ezt a tényállást tehát a S. E. T. 197. §-a szerint e helyütt is irányadónak kellett elfogadni. És mivel abból a tényállásból az következik, hogy a kiskorú az egyéves önkéntesi szolgálat betöltéséhez szükséges ruhákat és felszerelést az apa költségére és egyszerre is beszerezhette, a felebbezési bíróság az ítéletében kifejtett indokoknál fogva és azon anyagi jogszabály helyes alkalmazásával, hogy az atya kiskorú gyermeke szükségleteinek beszerzéséről .gondoskodni tartó zik, törvényszerűen tette felelőssé II. r. alperest a kiskorú fia által megrendelt és viszonyaihoz képest reá nézve szükségletet képező czikkek vételáráért; mert még ha bizonyítva volna is, hogy II. r. alperes állítólag a 2 7. alatti levéllel és utóbb dr. F. S. utján küldött szóbeli üzenettel eltiltotta felperest attól, hogy ez az ő tudta és beleegyezésén kivül K. Gy.-nak tovább is hitelezzen, ez a tilalom II. r. alperest, az annak ellenére utóbb kiszolgáltatott, de szintén szükségeseknek bizonyult czikkek árának viselésére vonatkozó felelősség alól csak abban az esetben menthetné fel, ha II. r. alperes kimutatta volna, hogy ő a fia részére a még szükséges felszerelés beszerzése iránt már intézkedett: mivel azonban II. r. alperes ily irányban nem is védekezett: a felebbezési bíróság ily körülmények