Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

64 tulását vonja maga után, vagy legalább az állat használhatóságát és munkaképességét állandóan és lényegesen korlátolja. Minthogy azonban a lovaknál a rühkór gyógyítható és nem hagy maga után oly utókövetkezményeket, a melyek a ló használhatóságát csökkentenék és mint ilyen betegség nem tartozik ama főhibák közé, a melyek a hazai jogszokás szerint a vevőt a vétel felbontására és a vételár visszakövetelésére feljogosítanák, hanem csakis arra szolgáltat jogczímet, hogy a vevő az eladótól a gyógyítási és ápolási költségnek és a betegség tartama alatt a nem használhatóságból eredő kárának megtérítését követelhesse, ha és a mennyiben eme kóros állapot már a vétel idején is megvolt a nélkül, hogy az az állat gondos megtekintése mellett is fölfödözhető lett volna. Minthogy továbbá ezt az általánosan elfogadott jogszabályt nem helyezte hatályon kívül, a magánjogi viszonyokat nem érintő, hanem egyedül az állategészségügyi rendőri intézkedésekről rendelkező 1888. évi VII. t.-cz. se: annálfogva meg kellett változtatni részben a felebbezési bíróság ítéletét, és felperest a vételi szerződés hatálytalanítására, a vételár visszafizetésére és a tartásdíj megtérítésére irányuló keresetével elutasítani, ellenben alperes felülvizsgálati kérelme is egyéb részében el volt utasítandó, mert a fentebb kifejtett jogelvek szerint az eladó a beteg állat gyógyítási és ápolási költségét megtéríteni tartozik, a felebbezési bíróság pedig megállapította, hogy a gyógyítási költség 10 frt 77 krt, az ápolási költség pedig 64 frtot tesz ki, ennek az összegnek megfizetésében tehát alperes jogszerűen marasztaltatott. Ez után az összeg után kamat azért nem volt megítélhető, mert meg nem állapíttatott, hogy azokat felperes mikor fizette ki, következésképpen mely napon nyílt meg a kamat követelhetési joga. 41. A haszonbérlő ama szerződési kikötés alapján, mely szerint a haszonbérlet tartama alatt a haszonbérbeadóra kivetett összes adózásokat viseli, csak azokat az adókat köteles megtéríteni, a melyek a fennálló törvényeknek megfelelő helyes adókivetés szerint a haszonbérbeadót jogszerűen terhelik. Az a körülmény, hogy a haszonbérbeadó a helytelen adókivetés ellen annak idején fel nem szólalt, a haszonbérlő terhére nem eshetik. (1898 deczember 2. 1898. I. G. 248. sz. a.)