Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

47 31. Az, a kinek árú megrendelés nélkül szállíttatik, nem köteles az árút visszaküldeni, vagy rendelkezésre bocsátani, hanem csak a küldő jelentkezéséig annak javára megőrizni. A letéteményező a dolog épségéért csak mulasztás ^aíiy gondatlanság esetében felelős. Az 1875 : XXXVII. t.-cz. 320. §-ának értelmezéséhez. (1898 október 28. 1898. I. G. 208. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A megállapított tényállás szerint felperes a szóban forgó árukat alperesnek minden megrendelés nélkül szállította, annálfogva a megállapított tényállásból a felebbezési bíróság nem helyesen vonta le azt a jogkövetkezményt, hogy alperes a megsemmisült áruknak az árát megfizetni azért tartozik, mivel a megrendelés nélkül szállított és alperes kezeihez jutott öltönyöket alperes a felperesnek se rendelkezésére nem bocsájtotta, se pedig annak vissza nem küldötte ; mert általánosan elfogadott jogszabály az, hogy az, a kinek árúk megrendelés nélkül szállíttatnak, az nem köteles arra, hogy a meg nem rendelt árúkat a küldőnek rendelkezésére bocsássa, vagy visszaszállítsa, hanem csak az áll feladatában, hogy a kezeihez jutott árukat a küldő jelentkezésére annak javára megőrizze, ily körülmények között tehát alperes is megfelelt kötelezettségének, midőn a megrendelés nélkül szállított árukat őrizetbe vette -azzal a czélzattal, hogy jelentkezés esetén a küldőnek kiszolgáltatja. Minthogy tehát a felebbezési bíróság által megállapított tényállásból jogszerűen az következik, hogy a küldött áruk az alperes által történt átvétel után is felperes tulajdonai maradtak és a felek között hallgatólag csupán letéti ügylet létesült, és általánosan elfogadott jogszabály az is, hogy a letéteményes a letevővel szemben a letétül elfogadott dolog épségeért csak annyiban felelős, a mennyiben azok megsemmisülésénél a letéteményest mulasztás vagy gondatlanság terheli, a fenforgó esetben pedig az árúk megsemmisülése tekintetében alperessel szemben mulasztás vagy gondatlanság meg nem állapítható, annálfogva felperes az előállott kárt alperesre jogszerűen át nem háríthatja. A felebbezési bíróság ama jogi álláspontjának pedig, mely szerint abból a megállapított tényállásból, hogy a peres felek között egy ízben adásvétel jött létre, azt a jogi következtetést vonta