Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

33 útján való hasznosítását ez okból nem eszközölhette s ebből, valamint a mívelés akadályából, a felperest kár érte. — A kár mennyiségét 1893. évre, mivel augusztusban már bérbeadás nem volt lehetséges, az elmaradt szénatermés 10 frt értékében, 1894., 1895., 1896. évekre pedig az ingatlanra kivetett adónak és a szénából befolyt 40 frt jövedelemnek az évi 50 frt bérösszegből való levonása után fenmaradó összegben : Í0'> frt 17 krban állapította meg a bíróság, a felperes hit alatti vallomását bizonyítékul fogadván el arra, hogy a telekért az előző években 50 frt évi bér fizettetett és hogy a valóságnak a többi számadat is megfelel. A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság által megállapított tényállás megtámadva nem lévén, az 1893 : XVIII. t.-cz. 197. §-ának első bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Ennek előrebocsátása után első sorban az alperesnek az a panasza vizsgálandó meg, hogy a felebbezési bíróság megsértette azt az anyagi jogszabályt, hogy mindenki jogosítva van a kártévőtől ama kárának megtérítését követelni, a melyet az neki jogellenes cselekményével okozott; megsértette pedig az alperes szerint azáltal, hogy a felperes kártérítéshez való jogát megállapította oly tényállás alapján, mely sem a felperes kárának fenforgását, sem annak az alperes által történt okozását nem tartalmazza. Ez a panasz azonban alaptalan. A felebbezési bíróság ugyanis tényként állapította meg, hogy a közigazgatási hatóság az alperes által az 1893. évben a római fürdőnek nevezett birtoka határán ásott ároknak betömését rendelte el azért, mivel az a vizgyűjtésre alkalmasnak és a szomszédos birtokosok érdekeire károsnak bizonyult, s hogy ezt az árkot az alperes az 1897-ik évben tömette be. A tényállásnak idézett része és az a része, a mely a felebbezési bíróság ítéletének indokolásában 1—4 pont alatt van előadva, kétséget kizáró módon magukban foglalják annak megállapítását, hogy a felperes kárt szenvedett és hogy kárát az alperes jogellenes cselekménye idézte elő. A felebbezési bíróság tehát az általa megállapított tényállás alapján helyesen állapította meg a felperesnek a kártérítéshez való jogát ama jogszabálynál fogva, a mely fentebb idézve van. Továbbá az alperes felülvizsgálati kérelemmel támadta meg a felebbezési bíróság ítéletének a kár mennyiségére vonatkozó részét és a felperes e részben csatlakozott válasziratában a felülvizsgálati kérelemhez. Mind a két peres fél panasza anyagi jogszabály megsértésére van alapítva. A mi első sorban az alperesnek azt a panaszát illeti, hogy a felperesnek az 1894. évre nem jár kártérítés azért, mivel a felperes maga jelentette ki, hogy az 1894. évben kárt nem szenvedett, ennek a panasznak Térfi : ítélőtáblai határozatok. III. 3