Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

23 tehát a szolgálati utasítás 3. §-ának b) pontja alá tartozó napbéresnek tekintendő. A napbéres alkalmazottakat pedig a szolgálati utasítás 51. §-ának második bekezdése és a munkarendnek ezzel egybehangzó 37. pontja értelmében a 34. pont b) alpontjába ütköző vétség esetében szolgálatából a mühelyfőnök bocsátja el, még pedig a szolgálati utasítás 51. §-ának czíméből és tartalmából, valamint a 43. §. rendelkezéséből kitűnően formális fegyelmi eljárás nélkül. Minthogy pedig a szolgálati utasítás 5. §-a szerint az alkalmazottaknak a nyugdíjintézet irányábani jogait és kötelességeit ennek az intézetnek szabályai határozzák meg; és minthogy az utóbbi szabályok 12. czikkének b) pontja szerint a nyugdijalap irányában minden igényét elveszti az, a ki a m. kir. államvasutak szolgálatából fegyelmi uton büntetéskép elmozdíttatott: kétséget sem szenvedhet, hogy a felperesnek a mühelyfőnöke által lopás vétsége miatt kimondott elbocsátása ugyanezt a következményt vonja maga után. Nem változtat ezen az, hogy felperes ellen lopás vétsége miatt bűnvádi feljelentés sem tétetett, mert a nyugdíjintézet 12. czikkének szerkezetéből és tartalmából nyilván kitűnik, hogy abban az igények elvesztésének esetei taxatíve vannak felsorolva és pedig akkép, hogy az a) b) és c) pontokban felsorolt tények külön-külön, magukban véve is maguk után vonják a nyugdijalap irányában támasztható igények elvesztését, már pedig a megállapított tényállás szerint kétségtelen, hogy felperes irányában a b) pontban körülirt feltétel fenforog, az a körülmény pedig, hogy a felperes terhére megállapított tény bűnvádi eljárásra is alkalmas volt, ép ezért bűnvádi feljelentés esetén a súlyosabb minőségű a) pontbani feltétel is érvényesíthető lett volna, a b) pont alkalmazását annál kevésbbé zárja ki, mert alperest az 1878 : V. t.-cz. 343. §-a a bűnvádi feljelentés mellőzésére kifejezetten feljogosította. 17. A szerződés lényeges kellékeit tartalmazó ideiglenes szerződés a benne foglalt kötelezettségekre nézve kötelező, ha a végleges szerződés kiállítása bontó feltétel gyanánt ki nem köttetett. (1898 szeptember 13. 1898. I. G. 151. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság ítéletében az E) és F) alatti okiratok valódisága megállapíttatott. Az F) alatti okiratban