Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

ha vájjon az alperes a peresíteti díjrészleteket illetőleg kéri és nyert-e a felperestől fizetési halasztást, erre azonban a hivatkozolt tanuk kihallgatása nem kéretvén, az a körülmény pedig, hogy az 1895. evet megelőzően lejári más fizetéseket illetőleg kéri és nyert-e alperes felperestől fizetési haladékot, a peres kérdés eldöntésére közömbös: ezeknek a tanuknak kéri kihallgatása, s illetve a felebbezési bíróság ítéletének ez alapon kért feloldása az 1893: XVIII. t.-cz. 197. §-ának harmadik bekezdése értelmében helyi nem foghat. Panaszolja végül a léi peres azt, hogy a felebbezési biróság megsértette azt MZ anyagi jogszabályt, hogy az, a ki másnak cselekvése vagy mulasztása által kárt okoz, ezt megtéríteni tartozik; holott felperes kárköveteléséi abból származtatja, hogy a kereseti összegei a biztosító társaság már is a felperes terhére irta az okból, hogy felperes a neki behajtás végett beküldött díj kötvényeket a társaságnak kellő időben stornirozás végett be nem szolgáltatta, a mit pedig felperes épen azért nem tehetett, mert az alperes ezeket a díjkötvényeket felperesnek vissza nem küldötte, és ekként felperes károsodása és az alperes eme ténykedése között az okozati összefüggés kétségtelen. Azonban ez a panasz sem bir alappal, meri habár a K. T. 267. §-a értelmében a cselekmények és mulasztások jelentőségének és joghatályának megítélésénél tekintettel kell lenni a kereskedelmi forgalomban elfogadott szabályok és gyakorlatokra : tekintettel azonban arra, hogy a kereskedelmi szokás szerint csak oly körülmények között forog fenn azonnali nyilatkozatnak a szükségé, a melyek mellett a hallgatás a kereskedelmi forgalomban megkívántató kölcsönös bizalom és tisztesség megsértésekeid jelentkeznék, vagyis a hallgatás csak úgy vehető hozzájárulásnak, ha az íizletvilág véleménye s különösen a hasonló szakmabeli foglalkozású egyének felfogása szerint a tisztességes üzlet-eínber okvetlen nül kifejezést adott volna a visszautasításnak, ha beleegyező nem akart volna lenni; tekintve továbbá, hogy a fenforgó esetben, a mint az fentebb már kifejtetett, a felperesnek mint biztosító társasági főügynöknek és ekként szakembernek tudnia is kellett, hogy a biztosítási szerződés a díjfizetés elmulasztása okából hatályát vesztette, s hogy az alperes a törvénynél fogva nem tartozott a biztosítási szerződés megszüntetésére irányuló szándékáról a felperesi külön értesíteni, tekintve, hogy a felperes különben elő sem adta, hogy a biztosító társasággal szemben a ki nem tizetett díjnyugták törlése végett azoknak mely időig való visszaküldése tekintetében vállalt-e 34*