Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

255 hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre is kiterjeszthesse még azon .részeiben is, melyek a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől eltérnek: a K. T. 394. §-ának fentebbi rendelkezése tekintettel a vasúti üzletszabályzat 54. §-a első bekezdésének attól eltérő rendelkezésére, a belföldi vasúti fuvarozásnál sem vehető irányadóul. Tekintve már most, hogy az üzletszabályzat 53. §-ának 3. pontja és a díjszabásnak e §-ra utaló D. VI. tétele szerint (Dijszabás I. rész 166. lap) kocsirakományi áruk mérlegeléseért a vasút csak abban az esetben szedhet dijat, ha a feladó a súly megállapítását az 53. §. értelmében és pedig az e §-hoz tartozó VII. póthatározmány szerint a fuvarlevélre vezetett Írásbeli nyilatkozattal kérte: ennélfogva és tekintettel a fentebb kifejtettekre a feladónak a súly megállapítása iránt pusztán szóbelileg előterjesztett kérelme a vasutat a díjszabásszerű mérlegilletéknek a czímzettől beszedésére fel nem jogosítja, következőleg a czímzett a tőle a koesirakományi árúk vasúti mérlegeléseért az áru és a fuvarlevél kiváltása alkalmával beszedett mérlegilletéket, mint tartozatlanul íizetettet, jogosan követelheti vissza abban az esetben, ha a feladó a mérlegelést a fuvarlevélre vezetett Írásbeli nyilatkozattal nem kérte. De másként alakul a helyzet maigával a feladóval szemben és így akkor is, midőn az árut kiváltó czímzett a feladóval azonos személy, ha a feladó, a ki a vasúti mérlegelést szóval maga kérte, íizeti meg a vasútnak a reá kirótt mérlegelési illetéket. Ily esetben ugyanis a fizetett mérlegelési díj tartozatlan fizetés czimén jogosan vissza nem követelhető, mert minden visszakövetelés] igénynek (condictio indebiti) szükségképeni előfeltétele az, hogy a fizető a íizetés alkalmával arra nézve, hogy neki fizetést kell teljesítenie, tévedésben volt. Már pedig ily tévedés nem forog; fenn abban az esetben, ha az, a ki mint feladó maga kérte a mérlegelést, annak tudatában, hogy azt kérte és hogy kérelmét a vasút tényleg teljesítette, fizeti meg a vasút által kirótt mérlegelési dijat : ily esetben tehát a fizetett mérlegelési díj visszakövetelésének jogos alapja teljesen hiányzik. Már pedig a fennforgó esetben azokon a fuvarleveleken, a melyeknek alapján felperes, mint a czímzettek jogutóda 117 frt 87 kr. mérlegdíj visszafizetését követeli, a felebbezési bíróság által megállapított és a S. E. T. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadó tényállás szerint maguk a feladók szerepelnek mint czímzettek, ők tehát az általuk az áru kiváltása alkalmával fizetett vasúti mérlegelési dijat jogosan nem követelhetik vissza abban ,az esetben, ha ;i feladáskor ők maguk, habár csak szóval is kérel-